Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

39 czikk rendelkezése szerint alkottathatnak: ki kellett mondani, hogy a döntvény csak azon végrendeletekre vonatkozhatik, melyek 1861. évi július 23-tól az 1876. évi XVI. t-cz. életbeléptéig jöttek létre s melyekre nézve perrendszerüleg igazoltatott, hogy keletkezésük helyén és idején az érintett s jogszabályt képező törvényes szokás valósággal fennállott. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1883. márczius 17-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi ápril 9-én tartott teljes ülésben. 23. A vakság nem zárja ki a szenvedő váltóképességet. Az 1874: XXXV. törv.-czikk 54. §-ának azon rendelkezése, mely szerint a vakok jogügyletének érvényességéhez közjegyzői okirat kivántatik, nem terjed ki a váltókra. A vakok váltónyilatkozatainak érvényességéhez azonban megkívántatik, hogy azok a váltótörvény 104. §-a értelmében bíróilag, vagy közjegyzőileg hitelesítve legyenek, mert a vakság oly testi fogyatkozásnak tekintendő, melynek folytán a bár írástudó vaknak névaláírása is egyszerű kézjegy természetével bír. 1882. október 3. 609. v. sz. B. Lipót felperesnek, I. István és J. Paulina alperesek elleni 3900 frt és Járulékai iránti perében a budapesti királyi kereskedelmi- és váltótörve'n y s z é k következő Ítéletet hozott: Az 1881. nov. 11. napján 69068. sz. a. hozott sommás ve'gzés elsőrendű alperes irányában hatályon kivül tétele mellett felperes ezen fél ellenében keresetével élutasittatik. Indokok : Felperes azon kifogása, hogy az alperesi kifogások nem ellene, hanem B. Fülöp ellen intéztetnek, figyelembe azért nem vétetett mert az irt melléknév téves kitétele tollhibából származván, a kifogások a 69068. számú sommás végzés ellen, mely felperes váltókeresete folytán hozatott, adattak be. Az ügy érdemében alperes azon kifogással élt, hogy ö mint teljesen vak, saját személyében váltókötelezettséget érvényesen nem vállalhatott. Alperesnek okiratilag s felperes beismerése által is bebizonyított teljes vaksága általában nem zárja ugyan ki annak szenvedő váltóképességét és azt, hogy ö saját személyében váltókötelezettséget vállalhasson, mert a váltótörvény 1. §-a szerint mindenki, a ki terhes szerződéseket jogérvényesen köthet, szenvedő váltóképességgel is bir, magánjogi törvényeink által pedig a vakoknak, mint a kik az 1877. évi XX. t.-cz. 28. §-a szerint nagykorúságukban gondnokság alá nem tartoznak, cselekvési képessége korlátozva nem lévén,