Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

40 azok szenvedő váltóképességgel biroknak tekintendők; és mert az 1874: XXXV. törv.-czikkben foglalt közjegyzői törvény 54. §-ának azon rendelkezése, mely szerint a vakok jogügyleteinek érvényességéhez közjegyzői okirat kívántatik, ugyanazon § tartalma szerint a váltókra ki nem terjed és azon okból ki sem terjedhet, mivel a közjegyző által eredetiben megtartott közjegyzői okirat a forgalom tárgyát képező váltó szerinti kötelezettség elvállalására alakilag nem alkalmas. Minthogy azonban a közjegyzői törvény felhívott §-ának további végső portbeli rendelkezése azon törvényszabályokat, melyek szerint egyéb esetekben valamely jogügylet megkötéséhez bírói vagy közjegyzői közbenjárás szükségeltetik, nyilván fentartja, a váltótörvény 104. §-ának különös rendelkezése pedig azok váltónyilatkozatának érvényességéhez, a kik nevüket testi fogyatkozás miatt nem Írhatják alá, kézjegyűknek birói vagy közjegyzői hitelesítése kívántatik meg; minthogy továbbá a vak testi fogyatkozása miatt saját érzékei által meg nem győződhetik arról, hogy az általa aláirt okirat mit tartalmaz, sőt azt sem láthatja, mit ír és vájjon nevét az okiratra tényleg aláirta-e s igy utólag aláírásának valódisága iránt beismeréssel lenni sem képes, következőleg a váltónak mint írásbeli szer zödésnek alaki természetét is tekintetbe véve, fel nem tehető, hogy a váltótörvény a vakok váltónyilatkozatait kevesebb alakiságokhoz kívánta volna kötni, mint azokat, a kik más csekélyebb s gyakran csak ideiglenes akadály miatt nem Írhatják alá nevöket és minthogy a felhozott kiváló testi fogyatkozás miatt a vakok váltói névaláírásai a kézjegy általi nyilatkozatokkal egyenlőknek tekintendők: ezeknél és az indok hasonlóságánál, sőt súlyosabb voltánál fogva a váltótörvény idézett 104. §-ának a vakok váltói nyilatkozataira is alkalmazást kell nyernie. Alperesnek a kereseti váltókon levő névaláírásai közjegyzői hitelesítéssel el vannak ugyan látva, tekintve azonban, hogy a hitelesítésről felvett 3. és 4. •/. alatti jegyzökönyvekkel teljesen bizonyítva van, hogy a kereseti váltók azon időpontban, midőn alperes által aláírattak és aláírásai hitelesíttettek, egészen kitöltve nem lévén, azokon a váltótörvény 3. §-a szerint megkívánt kellékek hiányoztak; tekintve továbbá, hogy az idézett közjegyzői törvény 92. §-a szerint a hitelesítés alkalmával a hitelesítendő aláírásoknak kész „okiratokra", tehát valóságos váltókra kellett vonatkozniok, azonban a jelen esetben hitelesített aláírások oly okmányokra tétettek, melyek a váltó lényeges kellékeivel nem bírván, aláírónak váltói kötelezettségét a váltótörvény 6. §-a értelmében meg nem állapították.