Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

37 nak, a melyet a zálogtartók elhagyni tartoztak, s a melynek átengedésénél ök már csak azt követelhették, hogy a tulajd ónos ne gazdagodjék az ö kárukkal. Ennyi s nem több jogot nyertek záJogtartók a felszámitási perben hozott A. a. Ítélettel is, mely indokolása 22. pontjában a végrehajtási eljárásra hagyta fenn azon összeg megállapítását, mely a zálogváltó tulajdonos által volt részükre a függő termés fejében megtérítendő : azt pedig, hogy a függő termés, vagy ennek értéke a birtok végrehajtási átadása után is a zálogtartókat fogja illetni, az A. a. ítélet egy szóval sem mondta ki; és azon ítélet értelmét megállapította már a végrehajtási eljárás folyamán a semmitöszék is K. alatti határozatával ugy, hogy a termés a zálogváltó tulajdonost illeti, s hogy zálogtartók csak az azon termés előállítására tett kiadások megtérítését igényelhetik. Tévesen fogja fel a felperes ezen K. a. határozatot, midőn abból a semmitöszék olyatén kijelentését véli kiolvashatni, mintha a termés tulajdonának kérdését a végrehajtás körén kivül egy külön per utján kellene megoldani. Mert a semmitöszék ott épen azt mondotta ki, hogy miután az A. a. ítélet 22. pontjával csak a termés előállítására szükségelt befektetések megtérítése lett a végrehajtási eljárásra utalva: kell, hogy a zálogtartók által a termés előállítására fordított munka s kiadás összege megállapittassék, hogy ezen öszszegnek megfizetésére a zálogváltó utasittassék s hogy a zárgondnok a termést adja ki a zálogváltó tulajdonosnak. Azon kitétele pedig a K. alatti semmitöszéki határozatnak, hogy „annak eldöntése, vájjon zálogtartók igényelhetik-e a termés érte'két vagy annak bizonyos részét, a végrehajtási eljárás keretén kivül esik" — csak indokolja a megsemmisítését az I. alatti határozat azon részének, a melylyel az első bíróság kiküldötte a termés értékének egy negyedrészét oda ítélte a zálogtartóknak. Mindezekből következik, hogy ha a jelenlegi alperes mint Majthényi László engedményese lefizette a termés előállítására fordított s a végrehajtás folyamán 5050 frt 77 krral megállapított értéket, ugy akkor öt illette jogosan a 11085 frt 50 krral megállapított egész értéke a termésnek, mit a volt zálogtartók magoknak tartottak vissza természetben. Úgyde alperes a fentebbi 5050 frt 77 krt lefizette a végrehajtó biró kezébe, még pedig megállapítása után azonnal a végrehajtás folyamán. Mert a végrehajtás még folyamatban volt 1874. febr. 12-én is ; és hogy a végrehajtási eljárás ily hosszúra nyúlt a zálogváltó vétke nélkül: ezzel a zálogtartók nem szereztek a függő termésre több jogot., mint 'a mennyivel birtak végrehajtás kezdetén akkor, midőn a zálogváltó az itéletileg megállapított zálogsommát s beruházási összeget lefizette.