Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

178 azért, mert panaszos csakis az esetben tartozott volna a vádlott folyóirata példányainak árát és az arczkép körűi felmerült költségeket megtéríteni vádlott részére, ha panaszos arczképének kiadására vagy a példányok átküldésére felszólította volna : azonban sem az egyik, sem a másik meg nem történt. Hogy az első meg nem történt, azt vádlott leveleiben maga beismeri, de ennek ellenkezőjét nem is állítja, hogy pedig a második meg nem történt, ennek ellenkezőjét vádlott ugyan állítja, azonban állítását panaszos vallomása és az 1. naplószám alatt becsatolt vádlott levele világosan megczáfolja, mert ezen levélben vádlott azt írja, hogy a példányokat panaszosnak elküldi, de sehol sem állítja azt, hogy azokat panaszos kérelmére küldi el, mit bizonyára a levélben megemlített volna, ha a felszólítás panaszos részéről megtörtént volna. Már most ha mindezek daczára vádlott panaszosnak aczképét kiadta és neki a példányokat elkűldötte, ezt csakis a saját költségére és veszélyére tehette, és így ennek alapján azután panaszos ellen jogos követelést nem formálhatott még a példányok árára sem, ha mindjárt azokat panaszos vissza sem küldötte, mert a nem kért példányokat panaszos visszaküldeni nem is tartozott, hanem elég volt, ha az azokat egyszerűen panaszos vádlott rendelkezésére bocsájtotta. De eltekintve mindettől, még ha tartozott volna is panaszos vádlottnak bizonyos megtérítést eszközölni, mi a fentebbiek szerint egyáltalában nem áll, semmi esetre sem tartozott volna annyit megfizetni, mennyit vádlott tőle követelt, mert a végtárgyalás során kihallgatott tanuk vallomásából az tűnik ki, hogy a kiállítási költség 12—15 -frtnál többe semmi esetre sem kerülhetett, a folyóirat példányainak száma pedig panaszos vallomása szerint sokkal csekélyebb annál, mint a mennyit vádlott a végtárgyaláson előadott ; így tehát feltéve, hogy követelhetett volna valamit vádlott panaszostól, annyit semmi esetre sem, mint mennyit tényleg követelt, és igy már ez alapon is jogtalan volt vádlott követelése. Hogy vádlott panaszost fenyegetéssel akarta e fizetésre kényszeríteni, az teljesen be van igazolva a panaszló által •/. alatt becsatolt 1883. évi április 19-én kelt, vádlott által valódinak beismert levél tartalma által, mert ezen levél, ha nem is mondja ki kategorice azt, hogy panaszost a közoktatásügyi ministeriumnál feljelenteni fogja, de erre oly világosan czéloz és enged következtetni, hogy ezt egy kevésbbé müveit embernek is, mint minő panaszos volt, azonnal felfogni és megérteni kellett; hogy a fenyegetésnek mily mérvűnek kell lenni, azt a törvény meg nem határozza, de nem is határozhatja, mert a fenyegetés és az abból származó félelem igen relativ dolog és függ 'isztán a személyektől, ezek szellemi tulajdonaitól, de a külviszonyoktól és egyéb körülményektől