Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

179 is; jelen esetben mindenesetre elegendő volt a vádlott levelében volt és a cultusministeriumra czélzó kitétel arra, hogy az oly fenyegetésnek vétessék, melytől panaszos joggal tarthatott azért, mert ha vádlott panaszosnak ezen feljelentéssel komolyabb következményű kellemetlenségeket talán nem is okozhatott volna, de meglehet, hogy elérhette volna talán azt, hogy panaszos esetleg guny vagy nevetség tárgyává válhatott volna, mit elkerülni természetesen mindenkinek, de különösen panaszosnak, mint tanárnak érdekében lévén, csakugyan megtörténhetett volna., hogy panaszos, csakhogy vádlottat elhallgattassa, követelését kifizeti. A fentebbiek szerint tehát a zsarolás két lényeges criteriuma, t. i. a jogtalan vagyoni haszon és a fenyegetés általi cselekvései késztetés teljesen beigazolva lévén, vádlottat nem ugyan a zsarolás vétségében, miután ez neki nem sikerűit, hanem a zsarolás vétségének kísérletében bűnösnek kimondani kellett. De kimondandó volt vádlott bűnösnek a kétrendbeli becsületsértés vétségében is, és pedig ez utóbbiban is minden bővebb indokolás nélkül azért, mert az ápril 19-iki keletű levélben és a 3. naplószám alatt becsatolt levelező lapon vádlott panaszos irányában oly meggyalázó kifejezéseket használt, melyek a becsületsértés tényállad ékát teljesen megállapítják. Az összbüntetés kimérésénél enyhítő körülmény fenn nem forgott, de igenis fenforgott felette súlyosító körülmény az által, hogy vádlott, mint nagyobb műveltséggel biró ember, cselekményének horderejét igen jól tudta és ennek daczára konok elhatározással nem csak hogy nem tágított, de fokonként sértőbb és vakmerőbb modorával akarta panaszost jogtalan követelése kifizetésére reá birni, de konok elhatározására és bizonyos megrögzöttségre mutat vádlottnál az is, hogy még a végtárgyaláson is nem hogy megbánást mutatott volna, de sőt ellenkezőleg még itt is azt mondotta, hogy neki panaszost nem gazembernek, hanem csalónak kellett volna nevezni. / Mindez oly sötét lelkületet árul el, melynél megbánásnak még csak távoli nyoma sincsen. A budapesti kir. ítélő tábla a következőleg ítélt: . A kir. törvényszék Ítéletét a kir. itélö tábla azzal a változtatással, hogy vádlott ellen kimért szabadságvesztés büntetés mértékének megállapításánál a B. T. K. 96. §-ának rendelkezését, továbbá a B. T. K. 354. §-a alapján a mellékbüntetés alkalmazását mellőzi, egyéb részében indokainál és a következő okoknál fogva hagyja helyben: Vádlott több olynemü büntetendő cselekmény miatt itéltetikel, melyek egyikét kizárólag szabadságvesztéssel, a másik kettejét pedig csak pénzbüntetéssel sújtja a büntető törvény, mihez képest a B. T. K. 102. § ának alkalmazása lehetetlenné teszi a büntetésnek a B. T. K. 96. 12*