Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

170 -hatosok és öt nyakék ezüst tallérokból és forintosokból raboltatott el, mindezekből á vádlottak lakásán és annak környékén tartott beható kutatás daczára mi sem találtatott. Ezeknél Fogva és mivel A. Damaszkin rendszeres vallatása alkalmával azonnal visszavonta az elönyomozás folyamában tett fenn elöado,tt vallomását és azt állította, hogy a vallomást félelemben tette, A. Petru pedig e vádbeli cselekmény elkövetését állhatatosan tagadta, a fennebb feltüntetett bizonyítási anyagban a rovatlan előéletű vádlottak ellenében a bűnösség törvényes bizonyítékát a kir. iiélö tábla nem találta. A k i r. Curia a következő Ítéletet hozta: A kir. itélö, tábla Ítéletének megváltoztatásával, az elsőfokú bíróság itél,eie. A. Petru elsőrendű vádlottat illetőleg egész terjedelmében, A. Damaszkin másodrendű vádlottra vonatkpzólag pedig azon részbeli változtatással hagyatik helyben, hogy A. Damaszkin fegyházbüntetésének tartama a B. T. K. 71., 87., 66., 99. és 100. §§-ai alapján 15 évre állapittatik meg, s megkezdése a mai naptól, mint az ítélet jogerőre emelkedésének napjától számítandó. A nevezett vádlott által 1881. évi november lőrétől mai napig kitöltött vizsgálati fogság által azonban szabadságvesztés-büntetésébe két év a B. T. K. 94. §-a értelmében beszámiuatik. A vádlottak vizsgálati fogságban tartása miatti íelebbezése a jelen ítélet folytán tárgytalanná vált. Indokok : Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában elősorolt számos és összevágó ténykörülmények és részbizonyitékok a vádbeli cselekmény és a vádlottak személye között oly szoros vonatkozást tüntettek fel, mely semmi alapos kétséget nem hagy fenn az iránt, hogy W. Jakab sipeti szatócsot 1881. évi november 13-ára virradó éjjel a vádlottak fosztották meg életétől, s ugyanők vittek és tulajdonítottak el annak üzleti helyiségéből több ingóságot. Ezencselekmény helyesen minősíttetett az elsőfokú bíróság által gyilkosság és rablás tárgyi halmazatát képező bűntettnek. Azon itélet indokai e helyütt is elfogadtatnak. Nem találtatott azonban elfogadhatónak a kir, itélö tábla ítélete és mellőzendők voltak az általa felhozott indokok a következőknél fogva: Azon körülmény, hogy A. Damaszkin másodrendű vádlott beismerő és elsőrendű vádlottat is terhelő vallomását is nem alakszerű kihallgatás alkalmával, hanem az elönyomozás folyamában tette és azon vallomás csak az elönyomozási jegyzőkönyvbe vezettetett be : semmit sem von le a vallomás bizonyitó erejéből, ha figyelembe vétetik, hogy a vádlott által, a törvény szerinti hatáskörében eljárt biró előtt, az eljárás alapját képező bűntett elkövetésének színhelyén, a legkisebb physikai vagy erkölcsi kényszer alkalmazásának még gyanújától is távol, több személy jelenlétében tétetett, mely személyek az elönyomozási • jegyzökönyvet aláirtak és a vizsgálat és végtárgyalás rendes folyamán tett saját . vallomásaikkal is bizonyították, hogy másodrendű vádlott elönyomozati vallomását aképen tette, a mint az jegyzőkönyvbe vétetett. De _ nem lenne vonható másodrendű vádlott vallomásának későbbi indokolatlan visszavonásából, a kir. itélö tábla által vont következmény még az esetben sem, ha ezen vallomás nem a vizsgáló biró előtt szabályos kihallgatás alkalmával tétetett volna