Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

1f!9 hogy az ő lakodalmára tehenet öltek, lehetséges, hogy a kés akkor lett fr.egvérezve; A. Petru ellenben azt állította, hogy az emiitett lakodalomra nem tehenet, hanem 3 db. birkát öltek. Végre a vádlottak házpadlásán talált új kötelekre és új bicskákra vonatkozólag, melyekről vádlottak azt állítják, hogy azok vásárban lettek véve. a vétel idejére és ki által történt eszközlésére nézve vádlottak eltéri) vallomásokat tettek. Ezekkel szemben az A. Damaszkin elöl emiitett vallomásának bizonyító erejét csökkenti az a körülmény, hogy nevezett vádlott az említett vallomást a vizsgáló biró előtt tette ugyan, de nem alakszerű kihallgatás alkalmával, hanem az előnyomozás folyamában és a vallomás csakis az elönyomozásról felvett jegyzőkönyvbe vezettetett be. Csökkenti továbbá az említett vallomás bizonyító erejét az is, hogy annak a W. lakásába való behatolás módjára vonatkozó állítása valótlannak bizonyult, annak az az állítása pedig, miszerint W. Jakabot A. Petru a 6. számmal jelzett késsel ölte meg, valószínűtlennek mutatkozik: ugyanis e kés az elönyomozási jegyzőkönyv szerint a vádlottak lakszobájában az asztalon különböző tálak között találtatott és annak pengéjén az országos vegyész jelentése szerint is kétségtelen nyomai voltak láthatók annak, hogy a késsel friss kenyér volt szelve, az pedig nem valószínű, hogy az említett kést az esetben, ha az használtatott volna az ölésre, a tettes az asztalra tálak közé tette volna és hogy az még kenyérszelésre is használtatott volna. Ezekhez járul még az is, hogy csakugyan K. Nikolae figyelmeztette A. Damaszkint az utczán fekvő zsákokra, az pedig, hogy K. figyelmeztetése után az utczán feküdt zsákok vádlottak által lakásukba vitettek, ellentétben áll Á. Damaszkinnak amaz állításával, miszerint az emiitett zsákokat A. Petru a végett vitte ki az utczára, hogy a gyanút magukról elhárítsa. A vádlottakat terhelő gyanúokok mérlegelésénél pedig nem hagyható figyelmen kivüi az, miszerint nem bizonyítható az, hogy a vádlottak házpadlásán talált új kötelek és új bicskák a W. szatócsüzletéből származtak ; A, Szemenikának az az állítása pedig, hogy több bicskát és kést egyszerre a végett vett, hogy azok az A. Damaszkin lakodalmán használtassanak, ós hogy a megtalált bicskák nem vétettek használatoa, nem tekinthető valószínűtlennek, úgyszintén nem tekinthető valószínűtlennek az seni, hogy miután több marhájuk van, több kötelet vett egyszerre ; az A. Petruné ágyában talált véres rongyot illetőleg pedig a nevezett nőnek amaz állítása, miszerint az emiitett rongyot előzőleg történt gyermekszüléskor és utóbb havi tisztulása alkalmával vérezte be, nem bizonyítható valótlannak ; úgyszintén nem tekinthető valószínűtlennek a most nevezettnek amaz állítása sem, ho^y a ládájában talált fekete zsinór abból a zsinórból maradt, melyet gyermek-köntös-varráshoz a W. üzletéből jóval elébb vásárolt. Véuil az A. Damaszkin börködmönén talált vérfoltra vonatkozólag sem bizonyítható, hogy valótlan a nevezett vádlottnak az az állítása, hogy ködmönét az alkalommal, vérezte meg, mikor lakodalmára, a mint ö állította, tehenet, az A. Petru és A. Szeme nika vallomása szerint pedig juhokat öltek. Ezekhez járul még az is, hogy noha W. Jakab üzletéből W. József vallomása szerint 120—130 frt hitközségi pénz, továbbá £0 — 70 frt saját pénze bankjegyekben, 40 frt értékű kilyukasztott