Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

31 Tekintve pedig, hogy ezen állitásnak valósága esetében felperes a keresk. törve'ny 55. §-a, illetve az ipartörvény 64. §-a e'rtelmében a felmondási időre járó illetménye'nek kifizetését igényelni jogosított, magának ezen rögtöni s indokolatlan elbocsátásnak igazolására azonban felperes az alperesi tagadás ellenében csak fél bizonyítékot volt képes előállítani: miért is ennek kiegészítéséül részére a pótesküt megítélni és letétele esetében, kereshetési jogát átlag megállapítani kellett. A kereshetési jog megállapítása esetében is alperes azonban csak 75 frtban volt marasztalható: mert a tárgyalás folyamán felperes azt, hogy az üzletben a fontosabb teendőkkel lett volna megbízva és nevezetesen, hogy alperesnek valóságos és kizárólagos könyvvezetője lett volna, begyözni képes nem volt, miért is részére csupán a 6 heti felmondási időnek megfelelő díjat megítélni, a követelés többi része iránti keresetével azonban feltétlenül elutasítani kellett. Ellenben azon alperesi ellenvetés, hogy felperes díjat nem igényelhet, mert eltávozása után rögtön szolgálatba állván, anyagi kárt tényleg nem szenvedett, figyelembe nem vétethetett; mert a keresk. és ipartörvény hivatolt szakaszai a felmondási időre járó díj kifizetését feltétlenül és minden mellékkikötés nélkül megállapítják, s a mennyiben az tulajdonképen és tényleg kártalanítást képez azon esetre, h* az elbocsátott szolgálatot rögtön nem kaphatna, — az azonnali szolgálatba lépéstől e szerint tehát teljesen független : felperes által is joggal igényeltetik. A ki r. ítélő tábla aze. bíróság ítéletét megváltoztatta, felperest keresetével feltétlenül elutasította s a költségek megfizetésére kötelezte. Indokok: Ugy az ipartörvény, valamint a keresk. törvény a kereskedő és segéde közötti viszonyt szabályozó rendelkezéséből, különösen a keresk. törv. 56. §-ából és 59. §-a végpontjában foglalt intézkedésből csak az következtethető, hogy oly esetben, midőn a kereskedő segédét felmondás és a törvényben meghatározott helyes okok fenforgása nélkül elbocsátja, az elbocsátott segédnek azon 6 heti, esetleg 3 havi felmondási időre, míg új szolgálatba beléphet, ellátásáról gondoskodva legyen, illetve azon időre az öt jogtalanul elbocsátó főnöke által kárpótoltassék, — ebből és azon átalános jogi elvből kiindulva, hogy kártérítésnek csak ott lehet helye, hol kár tettleg létezik és kimutattatik, az első bírósági ítélet megváltoztatásával, felperes keresetével elutasítandó volt: mert felperes beismerte azt, hogy elbocsátása után rögtön ugyanazon járandósággal újabb szolgálatba lépett és ennélfogva elbocsátása által mi kárt sem szenvedett.