Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

32 Akir. curia a másodbiróság ítéletet az abban felhozott indokok alapián helybenhagyta. 20. 7. számú döntvény. Megújít hat ja-e a \álog-, illetőleg érdemdíj a^ási javak viss\aváltása iránt indított pert a\ alapperbeli perves\tes felperes a\ ősiségi nyiltparancs 22. és 23. §§-okban (az erdélyi részeket, Ko\ép-Szolnok, Kras\na, Zarand megyéket és Kővárvidéket illető ősiségi nyiltparancs 21.—25. %%-ban) meghatározott Zárhatáridők letelte után is'í (3554/1882. polg. számhoz.) Határozat. Az 1852. évi november 29-iki, ugy az 1853. évi május 22-iki ősiségi nyiltparancsok rendelése szerint indított és folytatott, felperes elutasításával jogérvényesen befejezett zálogváltási perekben az ott jelölt zárhatáridők letelte után perújitási keresetnek többé helye nincsen. Indokok: Miután már az ősiség eltörléséről szóló 1848. évi XV. t.-cz. felfüggesztette mindazon perek folyamatát, melyek az ősiségi viszonyokból vették eredetüket, utóbb az ideiglenes törvénykezési szabályok által érvényben tartott ősiségi nyiltparancsok világos intézkedései szerint végképen elenyészettnek nyilváníttatott a zálogváltási jog maga, ha az ott jelölt határidők alatt foganatba nem vétetett. Annyival inkább elenyészettnek tekintendő ezen visszaváltási jog azon esetben, ha felperes keresetével már jogérvényesen elutasittatott; mert az érintett, törvény erejével biró rendelkezésnek más értelem nem tulajdonitható, mint az, hogy a jelzett zárhatáridők eltelte után egyátalában semmi oly kereset nem érvényesíthető, melynek tárgya zálogbaadott vagy érdemdíjazási javaknak visszabocsátása; mert a hivatalból alkalmazandó ősiségi nyiltparancsokban megállapított zárhatáridők meg nem szakithatók és meg nem hosszabbithatók; mert továbbá a zálogváltási jognak fenn nem állása az ily esetekben már ítélt dologgá is vált és végre azért is, mert a polgári törvénykezési rendtartásnak a perújítás jogát szabályozó intézkedései nem alkalmazhatók olyan ügyekre, melyek nem az általános magánjogi elévülés elvei, hanem különös törvényes rendelkezések alá esnek. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1883. évi márczius 17-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi ápril 9-én tartott teljes ülésben.