Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

136 pez tiltott cselekményt, külföldi sorsjegyek elárusitása pedig csak jövede'ki kihágást állapit meg. A vádlottak tehát annyiban elkövet­tek jövedéki kihágást, a mennyiben nemcsak belföldi, hanem kül­földi sorsjegyeket is, nevezetesen az 1845. évi bádeni nagyherczeg­ségi sorsjegyeket elárusitásuk tárgyává tették, de ugyanazon ki­hágást maguk a vevők is elkövették, kik egyrészt már ezért, más­részt pedig azon oknál fogva, mivel a közönség a m. kir. pénzügy­ministeriumnak 1880. évi deczember hó 21-én 70,263. sz. (Rendeletek tára, 1880. évfolyam, 206. szám) alatt kelt rendelete szerint különö­sen is figyelmeztetve lett arra, hogy a külföldi sorsjegyek vételétől óvakodjék, — nem hasznosíthatják azt a kifogást, mintha a sors­jegyek vételére nézve a vádlottak által tévedésbe ejtettek volna. — Ez alól még Jagicza János és Klopcsek Károly sem képezhetnek ki­vételt, mert ezek is csak sorsjegyeket vettek meg, ilykép történt a nyugtázás is és nekiek is tudniok kellett, hogy a mennyiben badeni sorsjegyet vesznek meg, tiltott cselekményt követnek el, a melynek következése az is lehet, hogy a sorsjegy elkoboztatik, s az ezért adott pénz veszendőbe megy, — a mennyiben pedig belföldi sors­jegyeket vettek meg, annyiban a jogügylet mi veszélylyel sem jár­ván, kárt nem szenvedhetnek. — Ilyképen sem az, hogy a panaszlók a vádlott által ravasz fondorlattal tévedésbe ejtettek, vagy abban tartattak volna, sem az, hogy a vádlottak jogtalan vagyoni haszon szerzése czéljából dicsérték volna fel az árúba bocsátott sorsjegye­ket, sem végre az, hogy a panaszosok vagyoni kárt szenvedtek volna, igazolva nem lévén : az eljáró kir. törvényszék ítéletét meg kellett változtatni, s vádlottakat a vád alól felmenteni. — A fent­emlitett jövedéki kihágás elbírálása az 1880. évi XXXVII. t-cz. 9. §-ában fentartott jogszabályok szerint a bűnvádi útra nem tartoz­ván, azt intézkedés tárgyává tenni nem lehetett. A kir. Curia a következő ítéletet hozta: Nagy Jánosné szül. Bán Ilona és ennek férje Nagy János, Ja­gicza Jánosné és ennek férje Jagicza János hillei szállási lakosok mint károsítottak ugy a vizsgálóbíró előtt, valamint a végtárgyaláson, — Gyurita Jánosné pedig a végtárgyaláson tett vallomásaikban össz­hangzóan vallották, hogy vádlottak 1881. évi május 10-én a hillei szállási korcsmában megjelenvén, több díszes kiállítású papír elö­mutatása után azt állították, hogy egyikük Budapest elnöke, mási­kuk pedig ellenőre, kik az állam által megbízva vannak bizonyos sorsjegyeknek eladására azon czélból, hogy a biztos nyereségben a szegény nép is részesittessék. Ezen előadásuk kapcsán vádlottak felhívták a jelenvoltakat azon sorsjegyek megvételére. Összhangzóan állították továbbá a károsultak, hogy vádlottak ugyanakkor azt adták elő, hogy 3 frtnak azonnali és 2 — 2 frtnak öt

Next

/
Thumbnails
Contents