Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)
137 hónapon át, tehát összesen 13 írtnak lefizetése után a vevő oly sorsjegyet kap, melylyel 40,000 frtot nyerhet, de 60 frtot mindenesetre nyernie kell; továbbá, hogy a sorsjegyet az adóhivatal is köteles befizetésül elfogadni, esetleg arra az illető tulajdonos kívánatára 10 frtot kölcsönözni. Allitják ezenfelül a károsultak, hogy ök vádlottak ezen előadásai által félrevezettetve e's vádlottak állami hivatalos küldetésében, azok hivatali jellegében bizva : a vizsgálóbíró előtt felmutatott és ennek kézbesített egy-egy sorsjegyet megvették, ezek mindegyikére, Jagicza Jánosné kivételével, 3—3 frtot azonnal lefizettek; Jagicza Jánosné pedig 10 frtos másféle sorsjegyet vett. A kárositottak ezen előadását támogatja a vizsgálóbíró előtt és a végtárgyaláson kihallgatott, vallomására megesküdött Busa P'erencz, hille-szállási kisbíró, a ki vádlottak felszólítására ezeket 3 korcsmába vezette és az egész adás-vevési műveleten jelen volt. Ugyanezt erősíti az eskü alatt kihallgatott Takáts József is, a ki a vizsgálóbíró előtt Tett vallomásában akként nyilatkozott: ö hallotta, „hogy a lutrisok közül a kisebbik azt mondotta, hogy ö Budapest elnöke, a nagyobbik pedig ellenőre, és hallotta, midőn ezek azt mondták, hogy e sorsjegyekkel mindenik vevőnek muszáj nyerni." A nevezett tanú e vallomását a végtárgyaláson szintén esküvel erősítette. Továbbá támogatást nyernek a kárositottak és az imént megnevezett tanuk vallomásai Gyurita Antalnak a vizsgálóbíró előtt tett, a végtárgyaláson ismételt és esküvel megerősített azon vallomása által: hogy midőn Jagicza János tanú házához jött és az ott lakott vádlottakat arra szólította fel, hogy pénzét adják vissza, ezek azt azzal tagadták meg : „hogy egy czédula, mely le van vágva, már elküldetett az államhoz, s ha az állam megengedi a visszafizetést, akkor visszakapja pénzét, ha pedig nem engedi, akkor nem kapja vissza." A bűnvádi eljárási iratokhoz csatolt mellékletekből kitűnik, hogy azon állítólagos sorsjegyek, melyeknek megvételére vádlottak a fenn kiemelt előadások és hitegetések által az egyszerű szállási népet oly behatóan kecsegtették: a Rotter Izidor budapesti bankárczég által aláirt „Megrendelési jegy"-ek. melyek szövegének tartalma szerint mindegyik vevő 3 frtot azonnal lefizet, s további 5 hó alatt, havonként 2—2 frt fizetésére magát kötelezi, mely összegnek lefizetése után köteles az eladó czég az illető befizetőnek a badeni nagyherczegség által 1845. évben kibocsátott kölcsönéből, egy-egy 35 frtos névértékű kamatozatlan sorsjegy egy huszadrészéről szóló, úgynevezett „Részjegytervet14 kiszolgáltatni ; vagyis kötelezi magát az emiitett megrendelési jegyben a Rotter Izidor-czég arra, hogy a vevő