Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

108 • tárgyalás folyama alatt nem lett beigazolva, hogy ő 1876. évi szeptember hóban, midőn t. i. neje St. Katalin követeléseinek fedezésére ellene végrehajtást vezetett, tudomással birt volna arról, hogy tartozásai cselekvő vagyonát felülmúlják; — ehez járul, hogy vádlottnak kötelezettségei a végrehajtás után keletkeztek, és így nem lehet róla azt állítani, hogy vagyonát egyik hitelezője, vagyis neje által a többi jóhiszemű hitelezők megkárosítása czéljából foglaltatta le, mert a foglalás idejében nem voltak még hitelezők, igy tehát őt a B. T. K. 416. §-ának 4-ik pontjára, — tekintve pedig, hogy az üzleti könyvek rendetlen vezetése a jelen törvény szerint nem képezi vétkes bukás tárgyát, a hivatkozott §. 2-ik pontjára fektetett vétkes bukás vétsége alól felmenteni kellett. A kir. itélö tábla az elsöbiróság Ítéletét részben megváltoztatta, St. Nándor vádlottat a B. T. K. 416. §-ának 4-ik pontja alapján a vétkes bukás vétségében bűnösnek kimondotta s ezért egy havi fogház elszenvedésére ítélte, a hivatalvesztést mint mellékbüntetést a B. T. K. 2. §-a alapján mellőzte, egyebekben az e. bíróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyta. Indokok: K. K. és H. Sz. tanuk vallomásaiból kitűnik, hogy az általuk képviselt czégeknél vádlott még 1875. május havában tette a megrendelést, tehát ez időben a hitelre megrendelt gabonanemüekért kötelezettséget vállalt; a szakértők pedig igazolják, hogy már 1872. évben 419 frttal felülmulta vagyonát tartozásának összege, s habár ezen hiány az időközi nyereség által helyreüttetett is, 1876. szeptember hóban ismét tetemes összeggel multa felül tartozása a cselekvő vagyon értékét, de azon körülmény is, hogy nejének hozományát épen azon időben, midőn a panaszkodó czégektöl tetemes vásárlásokat tett, váltókkal fedezte, kétségtelenül oda mutat, miszerint vagyonmérlegének állapota vádlott előtt tisztán állott. A midőn tehát vádlott az 1876. szeptember 4-én és 9-én foganatosított végrehajtásokat eltűrte és a csödkérés helyett megengedte, hogy neje zálogjogot nyerjen, ugy az 1840: XXII. t.-cz. 131. §-ának d) pontja, valamint az 1878: V. t.-cz. 416. §-ának 4-ik pontja szerint is a vétkes bukás vétségét követte el, mely mulasztása a többi jóhiszemű hitelezőket, kiknek követelése a végrehajtáskor már fennállott, megkárosította. A kir. curia a következő ítéletet hozta : A kir. itélö tábla ítéletének megváltoztatásával az elsöbirósági felmentő ítélet hagyatik helyben. Indokok: Annak előrebocsátása mellett, hogy a kir. táblának ítéletét, mely szerint vádlott kizárólag csak a B. T. K. 416. §-ának 4. pontja alapján mondatott ki a vétkes bukás vétségében bűnösnek, a kir. ügyész nem felebbezvén, az irányában jogerejüvé vált, s hogy ennélfogva a felülvizsgálat tárgyát is egyedül az képezheti, vájjon helyesen alkalmazta-e a kir. tábla jelen esetre a B. T. K. idézett tételét: meg kellett a felebbezett Ítéletet változtatni azért ; mert ténybeli tévedés forog fenn arra nézve, hogy vádlott bizonyos külföldi czégektöl gabona-nemüeket hitelre rendelt volna, — miután az ítéletben hivatkozott tanuk vallomásaiban hitelvásárlásról nem csak nincs említés, hanem ellenkezőleg ugy azok szerint, mint a szakértők jelentéséből kitetszöleg, az illető czégek követelései nem képviselnek egyátalában vételárt, hanem szállítási üzletekből származtatott árkülönbözeteket képeznek, mely üzletek legorribolitási ideje— a napló 7. sz. alatti jegyzőkönyv mellett létező kötjegyek (Schlussbriefe) szerint — 1876. szeptembertől kezdve október végéig nyitva állott;