Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

109 mert ezekből következőleg nem vehető bebizonyitottnak, hogy vádlott, ki egye'biránt több követelő czéggel szemben mint eladó is jelentkezik, 1876. e'vi szeptember 4-e'n e's 9-e'n, midőn t. i. neje által ellene végrehajtás vezettetett, valakinek terme'nyek vásárlása folytán adósa lett volna; legalább ilyen tartozásának azon időbeni fennléte a keresk -törv. 356. § ában meghatározott elveknek megfelelően ki nem mutattatott, — az árkülönbözetek czímén tözsdebiróságilasokkal később megállapított tartozások keletkezte pedig az emiitett időre vissza nem vezethető ; mert ezekhez képest nem létezik törvényszerű alap annak kijelentésére, hogy vádlott neje hozománya biztosításának meg nem akadályozása által létező más hitelezőit károsította volna; s mert a B. T. K. 416.^ §-a 4. pontjának alkalmazhatása nem áll semmi összefüggésben vádlottnak 1872. évi vagyoni állapotával. 40. 26. számn döntvény. *Büntetheto-e a tanú hamis tanulás miatt akkor is, ha a\ vallomását esküvel nem erősítette meg?« (958/1881. B. és 11,255/1882. B. számokhoz). Határozat. Tekintve, hogy a B. T. K. 213. §-a szerint a hamis tanúzás bűntettének egyik lényeges alkatelemét az képezi, hogy a vallomás esküvel megerősíttetett légyen ; tekintve, hogy a fennidézett szakasz a bűnvádi ügyekben tett hamis tanúzásnak föltételeit egyáltalán megállapítván, a következő 214. §. a már meghatározva levő büntetendő cselekménynek kihágásra vonatkozó elkövetése esetére tartalmaz enyhébb rendelkezéseket, azonban a cselekménynek a 213. §-ban felsorolt valamennyi ismérvét érintetlenül hagyja; tekintve, hogy a B. T. K. 215. §-a szerint is a hamis tanúzás bűntettének lényeges alkatelemét szintén a vallomásnak esküvel lett megerősítése képezi; tekintve, hogy a 218. §. 1-sö pontjának azon intézkedése, mely szerint a »t örvény* által meghatározott kivételes esetekben, a vallomásnak a tanú által való megerősítése ünnepélyes bizonylattal, vagy hivatkozással a lelkiismeretre, az esküvel való megerősítéssel egyenlő hatálylyal bír: nem szünteti meg a 213. §-ban követelt átalános kelléket, hanem csakis kiterjeszti azon, valamint a 214—217. §§-ban meghatározott büntető következményeket az esküvel meg nem erősített hamis tanúságtétel azon eseteire, melyekben valamely különös »törvény*, mint az 1877: XII. t.-cz. 50. §-a az eskü nélküli bizonylatnak, fogadalomnak az esküvel megerősítettel egyenlő hatályt tulajdonit; tekintve, hogy a 218. §. emiitett rendelkezése határozottan csak azon kivételes esetre korlátozván hatályát, melyben a »törvény« tulajdonit az eskü nélküli tanúsításnak vagy szakértői véleménynek az esküvel megerősítettel egyenlő erőt, ez által föltétlenül ki van zárva a 218. §. 1-sö pontjának kiterjesztése minden oly esetre, melyben a tanú vagy szakértő