Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

109 mert ezekből következőleg nem vehető bebizonyitottnak, hogy vádlott, ki egye'biránt több követelő czéggel szemben mint eladó is jelentkezik, 1876. e'vi szeptember 4-e'n e's 9-e'n, midőn t. i. neje által ellene végrehajtás vezettetett, valakinek terme'nyek vásárlása folytán adósa lett volna; legalább ilyen tartozásának azon időbeni fennléte a keresk -törv. 356. § ában meghatározott elveknek megfelelően ki nem mutattatott, — az árkülönbözetek czímén tözsdebiróságila­sokkal később megállapított tartozások keletkezte pedig az emiitett időre vissza nem vezethető ; mert ezekhez képest nem létezik törvényszerű alap annak ki­jelentésére, hogy vádlott neje hozománya biztosításának meg nem akadályozása által létező más hitelezőit károsította volna; s mert a B. T. K. 416.^ §-a 4. pontjának alkalmazhatása nem áll semmi összefüggésben vádlottnak 1872. évi vagyoni állapotával. 40. 26. számn döntvény. *Büntetheto-e a tanú hamis tanulás miatt akkor is, ha a\ vallomását esküvel nem erősítette meg?« (958/1881. B. és 11,255/1882. B. számokhoz). Határozat. Tekintve, hogy a B. T. K. 213. §-a szerint a hamis tanú­zás bűntettének egyik lényeges alkatelemét az képezi, hogy a vallomás esküvel megerősíttetett légyen ; tekintve, hogy a fennidézett szakasz a bűnvádi ügyekben tett hamis tanúzásnak föltételeit egyáltalán megállapítván, a következő 214. §. a már meghatározva levő büntetendő cselekménynek kihágásra vonatkozó elkövetése esetére tartal­maz enyhébb rendelkezéseket, azonban a cselekménynek a 213. §-ban felsorolt valamennyi ismérvét érintetlenül hagyja; tekintve, hogy a B. T. K. 215. §-a szerint is a hamis tanúzás bűntettének lényeges alkatelemét szintén a vallomás­nak esküvel lett megerősítése képezi; tekintve, hogy a 218. §. 1-sö pontjának azon intézkedése, mely szerint a »t örvény* által meghatározott kivételes ese­tekben, a vallomásnak a tanú által való megerősítése ünnepé­lyes bizonylattal, vagy hivatkozással a lelkiismeretre, az eskü­vel való megerősítéssel egyenlő hatálylyal bír: nem szünteti meg a 213. §-ban követelt átalános kelléket, hanem csakis ki­terjeszti azon, valamint a 214—217. §§-ban meghatározott büntető következményeket az esküvel meg nem erősített hamis tanúságtétel azon eseteire, melyekben valamely különös »tör­vény*, mint az 1877: XII. t.-cz. 50. §-a az eskü nélküli bi­zonylatnak, fogadalomnak az esküvel megerősítettel egyenlő hatályt tulajdonit; tekintve, hogy a 218. §. emiitett rendelkezése határozot­tan csak azon kivételes esetre korlátozván hatályát, melyben a »törvény« tulajdonit az eskü nélküli tanúsításnak vagy szak­értői véleménynek az esküvel megerősítettel egyenlő erőt, ez által föltétlenül ki van zárva a 218. §. 1-sö pontjának kiter­jesztése minden oly esetre, melyben a tanú vagy szakértő

Next

/
Thumbnails
Contents