Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

25 ki átalános örökösnek; a 4. pont alatt azonban világosan rendelik, hogy a hagyatéki vagyon az egyetlen leszármazó örökösük, elsik kadt K. Frigyes, vagy örököseinek adassék ki; addig azonban, mig ez megtörténik, vagy a túlélő házastárs halála napjától számítandó 30 éven át, annak jövedelme részére tökésittessék, olyformán azonban, hogy a 3. pontban érintett kifizetések eszközöltessenek. Tekintettel tehát arra, hogy a közös végrendelet 1. pontja a 4. pont által lényegileg módosítva van, s ezen pontban egy szóval sincs érintve, hogy a jövedelmek tőkésítése, vagy a hagyatéki vagyonnak átadása, még csak a túlélő házastárs elhunyta után történjék, s igv a túlélő házastársnak a hagyatékkali szabad rendelkezési joga megszorítva van. Az 5. pont pedig meghatározza, hogy a hagyaték a túlélő házzastárs elhunytától számítva 30 évig maradjon . felperes javára biztosítva s ha az, vagy annak utódai ezen idő alatt sem jelentkeznének , a kifizetések után fenmaradt összes hagyaték a soproni évang. lyceumnak adassék át; ennélfogva mint fentebb ítélni s alperest a költségben marasztalni kellett. Minthogy e per során azt kimondani nem lehet, kire szálljon K. Frigyes, vagy örökösei nem jelentkezése esetében a hagyaték vonatkozó része, n.ert az ez iránti rendelkezés a holttá nyilvánítást is magában foglalja, annál fogva a végrendelet illető tételéhez feltételül a holttányilvánitást megjelelni kellett. A k i r. i t é 1 ö t á b la az e. b. Ítéletét megváltoztatta akként, hogy alperes köteles távollevő fia Frigyes törvényes osztályrészének biztosításául 3110 frtot s ezen összegnek 1877. szept. 12-töl járó 6% kamatát bírói kézbe letenni; a perköltséget pedig kölcsönösen megszüntette. Indokok : Valamely okmány egyes pontjai nem vétethetnek egyenként és önállólag, hanem csak összevéve s egymáshoz viszonyítva bírálat alá. A nem kifogásolt B. a. végrendeletből kétségtelen, hogy néhai K. Hermann és neje (alperes) az 1. pontban egymást tették átalános örökösökké. A 3. pontban az általuk kinevezett átalános örökös elhalálozása esetére intézkednek szőlőjükről s az akkor még meglevő egyéb hagyatéki vagyon mikénti kezeléséről és abból teljesítendő kifizetésekről; a 4. pontban pedig, hivatkozással a 3. pontra, rendelik, hogy az ezen utóbbi pontban jelzett kifizetések után fenmaradó hagyatéki vagyon az időközi jövedelmek hozzácsatolásával az eltávozott s ismeretlen tartózkodású fiuk, vagy leszármazó törvényes örököseinek netáni jelentkezésük esetén kiadassák. Ezen rendelkezések összevetéséből nyilvánvaló, hogy a végrendelkezők a végrendelet 3. és következő pontjaiban azon esetre utézkedtek, ha a végrendelet I. pontja szerint feltétlenül átalános