Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

61 ad 1. hogy a B. T. K. 270. §-ának 2. pontjában megjelölt vétségek miatt egyedül a közvádló, de csak meghatalmazás folytán indítványozhatja a bűnvádi eljárás megindítását ; ad 2. hogy a bűnvádi eljárás megindításának indítványozására alapul szolgáló meghatalmazást, ugy a közvetlenül sértett közhivatalnok, valamint annak felettes hatósága is megadhatja. Kelt Budapesten, a m. kir. Curia büntető szakosztályának 1883. évi június hó 13-án tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon év és hó 27-én tartott teljes ülésben. 34. Ha a bűnvádi eljárás folyama alatt az tűnik ki, hogy vádlott nem követte el azon hivatalból üldözendő büntetendő cselekményt, a mely miatt a kir. ügyész által vádoltatott, hanem valamely, csak a sértett fél inditványára üldözendő cselekményt követett el, akkor a vádlott ezen utóbbi cselekmény miatt csak az esetre büntethető, ha a sértett fél kellőkép megtette inditványát. 1883. október 17. 4171. B. sz. Hamis vád miatt vádolt G. F. János és társai bünperében az egri kir. törvényszék G. F. Jánost és G. F. Imrét a B.T.K. 227. §-ába ütköző hamis vád bűntettének vádja és következményeinek terhe alól felmentette, azonban a B.T.K. 260. §-áoa ütköző rágalmazás vétségében vétkeseknek kimondotta s ezért őket fejenként 6—6 havi fogházra ítélte; ellenben G. F. Jánosnét az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól felmentette. Indokok : Vádlott G. F. János ugy a vizsgálat, mint a vé.;tárgyalás folyamán maga beismerte, hogy a 4461. sz. bűnügyi feljelentést P. Bertalan ügyvéd ellen ö adta be ; nemkülönben G. FImre is beismerte, hogy az 5062. sz. folyamodványt ö nyújtotta be ezen törvényszékhez, szintén nevezett ügyvéd ellen. A vizsgálat és a megejtett végtárgyalás pedig kiderítette, hogy az érintett beadványokban foglaltak valótlanok ; mindazáltal, minthogy G. F- János honn sem volt azon alkalommal, midőn neje és fia a kérdéses kötelezvényt P. Bertalan javára aláírták, kezest menvén keresni, nehogy végrehajtató ügyvéd az ö holmiait elszállíttassa, s igy csak hallomás után foglalhatta beadványába azt, hogy nevezett ügyvéd a kötelezvény aláírásakor „erőszak s minden kigondolható ijesztgetésekkel kényszeritette a nejét, gyermekét az aláírásra" — e cselekményben nincs meg azon ismérv, melyet a B.T.K. 227. §-a megkíván, t. i. hogy tudva vádolt volna hamisan, s azért öt a B.T.K. 227. §-ába ütköző hamis vád bűntettének vádja s következményeinek terhe alól felmenteni kellett; azonban elmarasztalandó a B.T.K. 260 §-ába ütköző rágalmazás vétségében s az Ítélet rendel-