Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

57 ségekre nézve jelentőséggel és befolyással, a mennyiben azoknak megállapítására szolgáló, tehát az ügy szempontjából lényeges tényekre vonatkoznak; tekintve, hogy a B. T. K. mindenütt, a hol bizonyitékok koholása vagy meghamisitása tárgyában intézkedik, a büntethetőség előfeltételéül megkívánja, hogy az illető bizonyíték jogsérelem előidézésére, azaz mások jogait vagy kötelezett" ségeit érintő lényeges körülmények igazolására alkalmas legyen; tekintve, hogy a B. T. K. 213., 215., 217. §§ ai szerint a hamis tanúvallomás, szakértői vélemény vagy fordítás miatt csak akkor van büntetésnek helye, ha azok az ügy- vagy tényállás lényeges körülményeire nézve tétettek, illetőleg terjesztettek elő, arra pedig, hogy a hamis eskü a hamis tanuzásnál szigorúbb tekintet alá vétessék, midőn a törvény mindkettőre egyenlő büntetést állapit meg, ok fenn nem forog; tekintve, hogy polgári ügyben az ügyfél esküjének ezen bizonyíték fogalmánál fogva csak az ügy lényeges körülményeire nézve van helye, a hamis eskü fogalom meghatározása is ezen alapon sarkal és a B. T. K. tervezetének 209. §-ából a mint ez a képviselőház jogügyi bizottságának jelentésében nyíltan kifejeztetett — csak azért hagyattak ki ezen szavak: „annak a lényeges körülményeire nézve" — „mert a bíró polgári ügyben esküt csakis ily körülményekre itél meg"; tekintve, hogy a bizottság jelentésének ezen tételében különösen is ki van fejezve azon, egyébként az egész XII. fejezet elhelyezésében és rendszerében nyilván felismerésre jutó uralkodó eszme, hogy a jelentéktelen körülményekre netán megítélt és letett esküt, sem a képviselőház jogügyi bizottsága, sem a kérdéses szakaszt, ennek módosításával és jelentése alapján elfogadott törvényhozás nem kívánta büntetendő cselekménynek tekintetni: Mindezeknél fogva a m. kir. Curia büntető tanácsainak teljes ülése azon elvi jelentőségű kérdésre: a B. T. K. 219., illetőleg 221. §-a szerint fenforog-e a hamis eskü tényálladéka akkor, midőn a polgári ügyben letett fő-, pót-, becslő vagy felfedező eskü csak az ügy lényegtelen körülményeire nézve nem felel meg a valónak, — vonatkozással a 2928. és 17119. B/1882. számok alatt előterjesztett ügyekre határozatilag kimondja: „hogy a B. T. K. 219., 221. §§-ai szerint a hamis eskü bűntettét, illetőleg vétségét csak az ügyre nézve lényeges valótlan körülménynek esküvel való megerősítése állapítja meg." Kelt Budapesten, 1883. évi május hó 18-án tartott büntető teljes ülésből. Hitelesíttetett az 1883. évi június hó 13-án tartott büntető teljes ülésben.