Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

56 személy ellen is súlyos testi sérte's okoztatott és igy a büntető törvények védelmi tárgyát képező két objectum támadtatott meg: ezért kell az itéle'nek mindkét jogsértésre kiterjednie és tekintve, hogy a K. F. János halálának a vád tárgyát képező sértések által való okozása az emiitett oknál fogva nem Bizonyittathatott be; de másrészről azon körülmény, hogy a nevezett megsérelmeztetéséböl származó súlyos következmények, munkaképtelensége, bénasága életfogytig tartandott volna, bebizonyítva lévén: G. János és B. Károly vádlottakat a B. T. K. 477. §-ában meghatározott, hivatali bűntettben és a B. T. K. 303. §-ában meghatározott súlyos testi sértés bűntettében, mint tetteseket bűnösöknek kellett kimondani. III. Vádlott G. István ellenében bebizonyítva van, hogy az elmebeteg P. Józsefet lopás gyanúja miatt letartóztatta s a betegsége miatt félénk egyénnel egy kötvényt Íratott alá, melyben ez az állítólag általa elkövetett lopásból származó 57 frt megtérítésére magát kötelezi. P. József ellenében a lopás miatti eljárás jogérvényesen lévén megszűntetve, G. István pedig maga sem tagadhatja, hogy a kérdéses kötvényt ö fogalmazta és irattá alá az általa letartóztatott elmebeteggel: mindkét alsóbbfoku bíróság ítéletének megváltoztatásával G. István a B. T. K. 351. §-ába ütköző zsarolás vétségében is bűnösnek kimondatik. A többi vádpontokat illetőleg a kir. itélö tábla Ítélete helybenhagyatik. A büntetés kiszabására nézve azonban mindkét alsóbbfoku bíróságnak G. István vádlottra vonatkozó része megváltoztatik, tekintve a fenforgó több rendbeli bűnhalmazatot és a kegyetlenséget, melyet K. F. János irányában tanúsított egyrészről, másrészről pedig, hogy a cselekmények a B. T. K. életbeléptetése előtt követtettek el, s az akkori gyakorlat szerint enyhébb büntetés alkalmaztatott : a B. T. K. 2. §-ának figyelembe vétele mellett is, a büntetés három évi börtönre felemeltetik. 31. 20. számú döntvény. »A B. T. K. 219., illetőleg 221. §-a szerint fénnforog-e a hamis eskü tényálladéka akkor, midőn a polgári ügyben lelett fő-, pót-, becslő vagy felfedező eskü csak a% ügy lényegtelen körülményeire né\ve nem felel meg a valónak ?« (2923. és 17,119. B/1882. számhoz.) Határozat. Tekintve, hogy a polgári ügyekben használt bizonyítékok csak annyiban bírnak a vitatott jogok, illetőleg kötelezett-