Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

102 49. A hagyományos joga oly hagyományra, mely felfüggesztő feltételtől függővé téve nincs, rendszerint az örökhagyó halálával nyílik meg. De ott, hol a hagyomány tárgyát nem a hagyatékban meglévő egyes dolgok vagy jogok képezik és a hol az örökhagyó a hagyomány kiszolgáltatása idejét meg nem határozta, a hagyománynyal terhelt örökösnek kellő időt kell engedni a hagyomány tárgyának megszerzésére. Az erre szükségesnek talált idő alatt az örököst nem terheli késedelem, a melynek következményei különben a kötelmi jog szabályai szerint birálandók el. Nem terheli a hagyománynyal terhelt örököst késedelem az oly pernek folyama alatt sem, melylyel a végrendelet érvénye s maga az örökösödési jog támadtatott meg. De ebből nem következik, hogy a per kedvező befejezte után is megtarthassa magának a hasznot, melyet a per folyama alatt a hagyomány tárgya után élvezett, vagy a per befejeztével megkapott. Ha tehát az örökös a per folyama alatt vette, vagy utóbb megkapta az örökség hasznait: tartozik ezeket megfelelő arányban a hagyományosnak megtériteni, illetőleg neki a haszon egyenértékéül a kamatokat megfizetni. 1884. április 1. 1616. p. sz. Br. P. Emil felperesnek gr. F. Antal ellen 10,000 frt hagyomány és jár. iránti perében — a balassa-gyarmathi kir. törvényszék a következőleg itélt : Felperes keresetével elutasittatik s köteles a követelt hagyomány végkielégítéséül a javára alperes által letett 9700 forintot elfogadni. A perköltségek kölcsönösen megszűntetnek. Indokok : A keresethez A. alatt kivonatban csatolt, de alperes által nem kifogásolt fiókvégrendeletböl kitűnik, hogy annak 11. pontja szerint néhai br. P. Istvánné J. Katalin mint néhai Sz. Anzelm általános örököse, tolmácsi birtokát alperes gr. F. Antalnak hagvta örökségül azon kötelezettséggel, hogy örökhagyó mostohagyermekeinek összesen 50,000 frtot, s ebből felperesnek különösen 10,000 forintot fizessen ki. Kitűnik a perhez 3. sz., 9. sz. és 10. sz. alatt csatolt, nem kifogásolt okiratokból, hogy a hagyatékra nézve az örökösök között az egyesség nem sikerülvén, a hagyaték azonnal zár, illetve gondnoki kezelés alá helyeztetett. Kitűnik továbbá a B. alatt csatolt végzésből, hogy néhai br. P Istvánné hagyatékának elintézése előtt örökhagyó végrendeletének érvénytelenítését és feltétételét czélzó perek támasztattak, melyek alapján az egész hagyaték zár alá helyeztetett és kinevezett zárgondnok által kezeltetett. Minthogy pedig ezen perekkel a végrendelet, tehát ugy alperes-