Grecsák Károly: Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbbfoku ítélőhatóság elvi jelentőségű határozatai. X kötet. (Budapest, 1911)

Ügyvédi rdts. ö2. §. 637 Cselekvényeiért és mulasztásaiért az ügyvéd az általa képviselt Télnek felelősséggel tartozik, akár mint közvetlenül megbizott, akár mint helyettesitett ügyvéd járt el; amiből következik, hogy a fél a netán fenforgó ügyvédi köteleségszedés miatt nemcsak a közvetlenül megbízott, hanem a helyettesitett ügyvéd ellen is jogositva van panaszt emelni. (C. 1908 deczember 10-én 3847. sz. a.) A felet nemcsak az ellen az ügyvéd ellen, akit képviseletével közvetlenül megbíz, hanem az el'en az ügyvéd ellen is megilleti a netán fenforgó ügyvédi kötelességszegés miatt a panaszemelhetési jog, akit az általa megbizott ügyvéd az ő tudtán kivül biz meg a helyettesítéssel. (Curia 1908 okt. 14. 1194/908. sz. a. VII. p. t. C. 3847/908. sz. VII. p. t.) A büntető bíróság által sikkasztás miatt háromizben elitélt ügyvéd ellen nincs kimerítve az eset fegyelmi elbírálása, az ügyvédnek az ügyvédség gyakorlatától való időleges birói felfüggesztése által az ügyvéd a fegyelmi bíróság által is vád alá helyezendő Ügyvédi kamara fegyelmi birósága: A fegyelmi bíróság nem látja kimeritettnek panaszlott ügyvéd elleni eljárást azon intézkedéssel, mely szerint öt a kir. törvényszék az 1887. évi XXVIII. t.-cz. 4. §-a alapján az ügyvédség gyakorlásától időlegesen felfüggesztette. A fegyelmi biróság ugyanis megfontolás tárgyává tette azon kérdést, hogy lehet-e tagja a karnak olyan egyén, ki rövid időközön beiül háromizben Ítéltetik el a büntető biróság által nyereségvágyból elkövetett bűncselekmény miatt, mindhárom esetben oly tényállás mellett, mely a leghatározottabb visszaélést jelenti az ügyvédi hivatással járó hatáskörrel és funkczióval szemben, melyet az államhatalom az ügyvédi oklevél nyújtása által az ügyvédre biz. A fegyelmi biróság azon felfogásból indulván ki, hogy az ügyvéd, mint az igazságszolgáltatás egyenrangú tényezője, csakis ugy teljesítheti fenkölt hivatását, és csakis ugy méltó ezen hivatás betöltésére, ha a saját személyében felül áll minden kételyen és egyénileg nem helyezkedik szembe az államrenddel. Már pedig az olyan egyén, ki háromszor büntettetik meg nyereségvágyból eredő bűncselekményért, ki tehát diffamáló cselekedetért lett ismételten megbüntetve, nem lehet munkása az igazságszolgáltatásnak épp oly kevéssé, mint a hogy nem maradhatna meg állásában oly biró, ki ellen bünősségi ítélet hozatott. Jóllehet az ügyvédi rendtartás hézagos voltánál fogva nem mondja ki kifejezetten, hogy a fedhetetlen előélet az ügyvédi gyakorlat előfeltétele, azon magasabb erkölcsi szempontnál fogva,