Grecsák Károly: Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbbfoku ítélőhatóság elvi jelentőségű határozatai. X kötet. (Budapest, 1911)
Ügyvédi rdts. 54. §. 015 — A C. IV. polg. tanácsa által elvi jelentőségűnek nyilvánított határozat. Az 1874: XXXIV. t.-cz. 54. §-ának az a kivételes rendelkezése, hogy ügyvédi dij megállapítására vonatkozó egyezség érvényességéhez okirat szükséges, kölcsönös és az egyezkedő felekre egyaránt kötelező ugyan, azonban csak egyes ügyek vitelére vonatkozóan létrejött megállapodásokra alkalmazandó, mig oly esetben, midőn az ügyvéd meghatározott évi fizetésért állandó alkalmazást vállal bizonyos ügyvédi teendők ellátására, nem alkalmazható. (Curia 1907 június 7. 641/906. sz. a. a Curia polg. tanácsainak értekezleti megállapodása.) Felperes keresetét az A) alatt becsatolt dijlevélre alapította: e dijlevél tartalma szerint pedig őt a keresetbe vett 5000 kor. munkadij csak az esetben illette meg, ha az alperes megbízásából folyamatba teendő per „megnyeretik vagy kibékittetik", vagyis ha a perben a megbízó alperesre kedvező bírói Ítélet hozatik, vagy egyezség jön létre. A becsatolt periratok tanúsága szerint azonban abban a perben a fentemlitett vagylagos feltételek egyike sem állott be, a mennyiben alperes a kereset beadása után a képviseletet felperesnek felmondván, a kereset még a perfelvételre kitűzött határegyezség nem jött létre. Az A) alattiban nem foglaltatván megállapodás arra az esetre, ha a per sem ítélet, sem egyezség által be nem fejeztetik, hanem megszüntettetik, annak a kérdésnek elbírálásánál, hogy a dolog ily állásában felperes a kikötött munkadij megfizetését az alperestől jogosan követelheti-e, az általános jogszabályok irányadók. Minthogy pedig alperes nem volt kötelezhető arra, hogy a pert végig lefolytatni engedje és nem tartozott felperesnek minden esetre módot és alkalmat nyújtani ahhoz, hogy a dijlevélben kikötött feltétel teljesedésbe menjen: ennélfogva nem lehet kétség az iránt, hogy alperes jogosítva volt a képviseletében felperes által beadott keresetet visszavonni és ha e jogával élt, az nem szolgálhat a felperesnek alapul a kifejezetten csak pernyertesség vagy egyezség esetére javára kikötött munkadij követeléséhez. Az A) alattiban kikötött ügyvédi jutalomdíj megfizetése iránt indított kereset tehát nem bír jogszerű alappal. Tekintve azonban, hogy a kereseti kérelemben a felperes által az alperes részére teljesített ügyvédi munka díjazása iránti kérelem benfoglaltatik, a kir. Curia a 14.357/1903. sz. kereset költségét és felperes kiérdemelt munkadiját az e keresethez H) a. csatolt költségjegyzék alapul vételével, figyelemmel a per nagyobb tárgyára és a kifejtett ügyvédi munkára, összesen 300 koronában megállapitandónak találja és alperest az