Grecsák Károly: Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbbfoku ítélőhatóság elvi jelentőségű határozatai. X kötet. (Budapest, 1911)

Ügyvédi rdts. 40—41. §. 5Ö6 sága által az illetékes kir. törvényszékhez teendők át. (Curia 1878 márczius 15-én 139. sz. a.) A fél ügyiratainak kiadásánál 15 napi határidő kitűzésének vau helye, minthogy a kötelezettség teljesítésére törvényszékek előtt folyó ügyekben általában 15 napi határidő kitűzésének van helye. (Curta 1885 január 2-án 4791/1884. sz. a.) A perbeli képviselő felének a képviseletet a perbíróság utján s annak közvetítésével is felmondhatja. A képviseleti dij és költség a képviselet megszűnte után a pernek befejezése előtt is bíróilag megállapítható. Olyan törvényes intézkedés nem létezik, amely kizárná azt, hogy az egyik vagy másik peres felet képviselő ügyvéd a képviselet felmondását a perbiróság utján eszközölhesse és mivel a bíróságnak már avégből is, hogy a perben tett intézkedéseiről a feleket, illetőleg képviselőiket helyesen értesithessse és a kézbesítéseket az 1868: LIV. t.-cz. 259. §-ának megfelelően eszközöltethesse, tudnia kell azt, hogy a peres feleket ki és meddig képviseli? nemcsak czélszerü, hanem indokolt is, hogy előforduló esetben a perbeli képviselő felének a képviseletet a perbiróság utján s annak közvetitéséval mondhassa és mondja fel. Erre való tekintettel és figyelemmel arra is, hogy a felfolyamodó ügyvéd a képviseletnek szóban forgó felmondásával 1874: XXXIV. t.-cz. 41. §-ában biztosított jogával él, ezt a felmondást, az elsőbirósági végzés erre vonatkozó részének megváltoztatásával tudomásul venni kellett. Ami pedig a felfolyamodónak a képviseleti dij és költség megállapítása iránt előterjesztett kérelmét illeti, ebben a tekintetben a kir. tábla az elsőbiróság által az elutasítás alapjául felhozott azt az indokot, hogy ez a megállapítás csak a per befejezése után lenne eszközölhető, elfogadhatónak szintén nem találta. Mert az 1868: LIV. t.-cz. 252. §-a nem zárja ki azt, hogy a képviselet megszűnte esetében az ügyvéd dija és költsége saját felével szemben a per folyama alatt, illetőleg a perben véghatározat hozatala előtt is bíróilag megállapittassék, még pedig annál kevésbbé tekinthető ez kizártnak, mert egyrészt az ügyvéd nem kötelezhető arra, hogy dijainak és költségeinek megállapítására a képviselet megszűnte után, a per végbefejezéséig, esetleg éveken keresztül várjon, s másrészt a törvénynek nem lehet az a czélzata, hogy az ügyvédet, dijainak és költségeinek megállapítása tekintetében, volt felével szemben, akarata ellenére perre szorítsa; s mert ezekből folyólag az 1868: LIV. t.-cz. 252. §-ának egyedül csak az az értelem tulajdonitható, hogy a perben hozott véghatározatban az 38*