Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam III. kötet (Budapest, 1910)

— 73 — Törvényhatósági bizottsági tagságnál a két évi adófizetés feltétele csak a legtöbb adót fizető, de nem a választott bizottsági tagok minősitésére vonatkozik. A ra. kir. közigazgatási biróság 1906. évi 2814. sz. határozata: A közigazgatási biróság B. illésnek P. szab. kir. város III. választókerületében 1905. évi január hó 22-én törvényhatósági bizottsági taggá törtónt választása ügyében P. szab. kir. város állandó biráló választmányának 1905. évi 2. sz. alatt hozott határozata ellen Dr. Z. Károly által beadott panaszt az 1896. évi XXVI. t.-ez. 41. §-a alapján tárgyalás alá vévén, következőleg ítélt: A m. kir. közigazgatási biróság a panasznak helyt nem ad. Indokok: Panaszló az állandó biráló választmány határozatát, melylyel B. Illésnek törvényhatósági taggá választása igazoltatott, azon okból támadja meg panaszával, hogy a nevezett állami adót egyáltalán nem fizet és ennek következtében az 1886. évi XXI. t.-cz. 23. §. e) pontjában meghatározott feltétel hiánya miatt bizottsági tag nem lehet. Panaszló nem vonta kétségbe, s így nem vitás, hogy B. Illés a törvényhatóság területén 2 év óta lakik és a p—i főgymnasiumban mint Zirc cisztercita rendű tanár működik s ennek alapján az 1874. évi XXXIII. t.-cz. 9. §-a értelmében országgyűlési képviselőválasztói joggal bir. Az 1886. évi XX. t.-cz. 23. §. e) pontja szerint törvényhatósági bizottsági tag általában nem lehet ugyan, a ki a törvényhatóság területén legalább 2 év óta nem bir, vagy ugyanannyi idő óta ott nem lakik és adót nem fizet; a két évi adófizetés feltétele azonban, mint a következőkből kitűnik, csak a legtöbb adót fizető, de nem a választott bizottsági tagok minősitésére vonatkozik. Ugyanis a következő f) pontban a minősítés egyik feltételéül az van felállitva, hogy az illető birjon azon szellemi vagy anyagi kellékekkel, a melyek a képviselőválasztási állandó névjegyzékbe való felvételre jogositanak. Azok, a kik a képviselői választói joggal anyagi minősités alapján birnak, a jogosultság alapját képező jövedelem után állami adóval meg vaunak róva; ezekkel szemben tehát az e) pontban emiitett két évi adófizetés hiánya, mint kizárási ok fenn nem foroghat s igy kétségtelen, hogy a bizottsági tagságra a szenvedő választó képességet magában az f) pont alatt meghatározott minősitésben birják. Ebből azonban az is következik, hogy azoknak, a kiket az 1874. évi XXXIII. t.-cz. 9. §-a szellemi képesités alapján s jövedelmükre való tekintet nélkül ruház fel a választói joggal, a bizottsági tagságnál szenvedő választó képességük, az adófizetés külön kelléke nélkül szintén magában az f) pont alatt foglalt minősítésükben gyökeredzik Mert midőn a törvény a választói jogot adófizetés nélkül, egyedül a szellemi képesités alapján is megadja és ezen kétféle minősités a választói jog gyakorlatára egyenlően képesit, kell, hogy a törvényhozásnak ebben nyilvánuló czélzata egyéb vonatkozásokban is egyenlően érvényesüljön és mind a két minősités egyenlő értékű és hatályú legyen ott is, a hol az a bizottsági tagságra való képesítésnek képezi az alapját. A törvény ezen értelmezéséhez különben az e) pont alatti rendelkezés keletkezésének a története is nyomatékos indokot szolgáltat. Ezen rendelkezés az 1886. évi XXI. t.-cz.-be változatlanul az 1870. évi XLII. t.-cz. 20. §-ból lett átvéve. Az utóbbi törvényre vonatkozó javaslat a törvényhatósági bizottsági tagságnál ugy a cselekvő mint a szenvedő választóképességet egyedül az országgyűlési képviselőválasztói jogosultsághoz kötötte, az e) pont alattinak megfelelő rendelkezés pedig csak a javaslatnak képviselőházi tárgyalása folyamán vétetett fel módositásképen a törvénybe, egyedül azon czélzattal, hogv bizottsági tagsági jogokat csak olyanok gyakorolhassanak, a kik a törvényhatóság viszonyaival már eléggé ismerősek. A rendelkezés súlypontja