Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam III. kötet (Budapest, 1910)

- 72 — melyben a hatásköri kifogást emeli, kiterjeszkedik arra is, hogy panaszos nem az elmozdított tisztviselő, hanem egyedül a törvényhatósági bizottság lehetne. A panaszló panaszjoga ellen irányuló ez a kifogás is alaptalan, mert a magánpanaszjog kérdését az 1896. évi XXVI. t.-cz. 84. §-a akként szabályozza, hogy a panasz joga megilleti a közigazgatósági bíróság hatásköréhez tartozó ügyekben tett hatósági intézkedések és hozott határozatok által okozott bármély sérelem orvoslása czéljából az érdekelteket; már pedigannak az intézkedésnek tekintetében, hogy a panaszló által eddig viselt állás, mással betöltetett s ennek az állásnak illetményei a panaszlótól elvonattak, a panaszló a legközvetlenebbül érdekeltnek jelentkezik. A bíróság kifogásolt hatáskörének megállapítása következtében az eljárás felfüggesztése, a belügyminister értesítése és az iratok áttétele az 1896. évi XXVI. t.-cz. 131. §-a 4. bekezdésében foglalt rendelkezésnek megfelelően történik. A vármegyei pótadó a fizetett állami adók arányában közvetlenül az egyes adózókat, nem pedig a község egyetemét terheli; és a község kötelezettsége törvény szerint csak abban állhat, hogy a megállapitott pótadót az egyes adózókra a meghatározott százalék szerint kivesse és a vármegyének beszolgáltassa, tehát, hogy a pótadónak beszedését és kivetését a vármegye és az egyes adókötelesek között csupán közvetitse. A m. kir. közigazgatási bíróság 1906. évi 2650. sz. határozata: A közigazgatási bíróság 8. nagyközség elöljáróságának vármegyei pótadó leírása ügyében Z. vármegye közigazgatási bizottságának 1905. évi 2015. sz. alatt hozott határozata ellen beadott panaszát az 1896. évi XXVI. t.-cz. 40. §-a alapján tárgyalás alá vévén, következőleg ítélt: A m. kir. közigazgatási bíróság a panasznak helyt ad, a S. nagyközség 'terhére előirt 395 K 63 fül. vármegyei pótadó törlését elrendeli és kimondja, hogy a község egyedül a vármegyei pótadó egyéni kivetésére és a beszedett pótadó beszolgáltatására kötelezhető. Indokok: Az 1883. évi XV. t.-cz. 9. §-ának azon rendelkezéséből, hogy a vármegyei pótadó az ott felsorolt állami egyenes adók után vettetik ki, valamint a 12. §-nak az eg}Ténenkénti kivetésre és az az ellen igénybe vehető jogorvoslatra vonatkozó intézkedéséből, de általában a pótadó fogalmából kétségtelenül következik, hogy a vármegyei pótadó a fizetett állami adók arányában közvetlenül az egyes adózókat, nem pedig a község egyetemét terheli; és község kötelezettsége törvény szerint csak abban állhat, hogy a megállapitott pótadót az idézett törvény 10. §-a> alapján 1885. évi 1801/19. sz. alatt alkotott vármegyei szabályrendelet 6. és következő § ai értelmében az egyes adózókra a meghatározott százalék szerint kivesse és a vármegyének beszolgáltassa, tehát, hogy a pótadónak beszedését és kivetését a vármegye és az egyes adÓKÖtelesek között csupán közvetitse. Az alispán azon intézkedésének tehát, mely szerint abból kifolyólag, hogy az egyenes adók sommás kimutatása körül a vármegye és a község között eltérés merült fel, a különbözetnek megfelelő pótadóösszeget a község terhére irattá elő, törvényes alapja nincsen, de az idézett szabályrendelet 6. §-ának sem tulajdonitható oly értelmezés, mely ezen intézkedést igazolná; hanem a törvénynek megfelelő eljárás csak az lehet, hogy a mennyiben egyrészről a vármegye, másrészről a község által alapul vett állami adók és az azok alapján kivethető pótadó főösszegei között eltérés mutatkozik, az az egyéni kivetés adatai alapján hozandó tisztába és helyesbítendő. Ezen indokoknál fogva a jelen ítélet rendelkező része 'értelmében kellett határozni.