Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam III. kötet (Budapest, 1910)

- 71 delmesáég iránt megkívánt kötelesség megtagadása és ennek törvényszerű következménye is csak azoknál állhat be, a kikkel való közvetlen rendelkezési jog megadatott; tehát az alispánnál nem, mert a szóban forgó esetben a helyzet az, hogy a rendelet végrehajtását az alispán kihagyásával közvetlenül a főispán veszi kezébe Ugyanerre az eredményre vezet a törvény czóljából és a törvényhozó szándékából meritett törvénymagyarázat is; mert a törvény czólja, a kormányrendeletek végrehajtásának biztosítása, el van érve a főispánnak adott azzal a joggal, hogy az alispánt mellőzve, közvetlenül rendelkezhessék és mert ha a törvényhozó szándéka a kérdéses következményeket az alispánra is ki akarta volna terjeszteni: akkor nem lett volna szükséges a főispánnak a tisztviselőkkel és közegekkel való közvetlen rendelkezési jogot megadni, hanem eiső sorban is az alispán felett való rendelkezési joggal s ebből folyóan az alispán felfüggesztésével, vagy elmozditásával és helyettesitésével nyilnék mód arra, hogy a kormányrendelet végrehajtása foganatosittassék. Végül kétségtelenné teszi a törvény ilyen értelmét, ugyancsak a már idézett képviselőházi tárgyalás, mikor is a tárgyalt javaslat ama szövegéből, hogy a főispán a nem engedelmeskedő tisztviselőket és közegeket kivétel nélkül vizsgálat alá vonhatja, hivataluktól felfüggesztheti, vagy elmozdíthatja, éppen az abban a tekintetben felmerült aggály eloszlatása végett, hogy a főispánnak e joga az alispán ellen is kiterjed-e ? szintén a kormány képviselőjének, a miniszterelnöknek indítványára a «kivétel nélküb) szavak egyenesen azért és azzal a czélzattal hagyattak ki, hogy a törvény ne hagyjon fenn kétséget az iránt, hogy az idézett rendelkezés az alispánra nem vonatkoztatható: s a javaslat tényleg a «kivétel nélkül»> szavak elhagyásával vált törvénynyé. Midőn tehát a jelen esetben megtámadott intézkedés egyik tárgya az alispáni állásnak a törvény szerint feltétlenül a törvényhatósági bizottság hatáskörébe tartozó betöltése s az igy felmerült vitás kérdés az, hogy a betöltés tekintetében követett eljárás szabályszerü-e? A minek pedig egyik előkérdése az is, hogy az alispáni állás törvényszerűen tényleg üresedésbe jött e ? Midőn továbbá az alispáni állás betöltésénél követett eljárás szabályszerű voltának kérdése az 1896. évi XXVI. t.-cz. 42. §-ának 2. bekezdésével a m. kir. közigazgatási biróság döntése elé utaltatott: a bíróság hatáskörét a megtámadott intézkedés fennebb emiitett első tárgyában a most idézett törvényhely alapján meg kellett állapítani arra való tekintet nélkül, hogy a betöltés ezúttal nem az idézett szakaszban emiitett s a betöltésre illetékes törvén\<hatósági bizottság által eszközöltetett; és pedig annál is inkább, mert az alispáni állás szabályszerű betöltése kérdésében a törvény által a bíróságnál kétségtelenül biztosított jogvédelem csak ekkóp érvényesülhet. A panaszszal megtámadott rendelkezés másik tárgya pedig a panaszlónak alispáni, tehát törvényhatósági tisztviselői illetménye ügyére vonatkozik s az vált vitássá hogy a panaszlónak van-e igénye a megtámadott intézkedéssel beszüntetett illetményekhez és elvont természetbeni lakáshoz. Ezt a vitás kérdést pedig az 1896. évi XXVI. t.-cz. 45. §-ának 1. pontja utalja a biróság hatáskörébe, és pedig minden megszorítás nélkül ugy, hogy még a hivataltól való felfüggesztés vagy hivatalvesztés esetén is az illetményekhez való igény szempontjából a biróság hatáskörébe tartozik annak vizsgálása, hogy a felfüggesztés vagy hivatalvesztés az illetékes hatóságnak jogerős határozatával mondatott-e ki. Mindezeknél fogva a biróság hatáskörét a jelen ügyben meg kellett állapítani, mert a hatáskör kérdésének eldöntésénél nem az intézkedést tett hatóság, hanem az ügy tárgya az irányadó ; és mert a panaszszal megtámadott intézkedés mindkét tárgyát a törvény a biróság hatáskörébe utalja. A vármegye főispánja fölterjesztésében