Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam III. kötet (Budapest, 1910)

~ 70 — hatóság járt el. Ezért, midőn a II. — az egyes ügyekben való hatáskörről szóló — fejezetben a törvény az ügyben eljáró hatóságot is megemlíti, ezzel nem korlátozást állit az ügyeknek a biróság hatáskörébe való tartozása tekintetében, hanem csak megjelöli azt a hatóságot, mely az illető kérdésben a hatósági eljárás folyamán utolsó fokon határozni hivatott. Nyilvánvaló ez az idézett törvény 20. §-ának rendelkezéséből is, mely szerint a II. fejezet alatt felsorolt ügyekből keletkező vitás kérdésekben a miniszterek felügyeleti jog szempontjából sem intézkedhetnek. Ha tehát a II. fejezetben felsorolt valamely ügyben illetéktelen hatóság határozott is, — az ügy tárgyánál fogva nem lóvén a miniszternek intézkedési joga — kell, hogy a biróság utasitsa az ügyet az illetékes hatóság elé. Elienkező felfogás oda vezetne, hogy a II. fejezetbe felsorolt ügyekben a hatósági eljárás utolsó fokán valamely illetéktelen hatóságnak beavatkozása az ügyet a biróságnak tör vény adta hatásköréből elvonná, sőt — ki lévén zárva a miniszteri intézkedés is — a jogsérelmet egyenesen lehetetlenné tenné. Ennek megfelelően az állandó gyakorlat is az, hogy ha a II. fejezet alatt felsorolt ügyekben a hatósági eljárásban az utolsó fokon nem az a hatóság határozott, melyet a törvény illető szakasza eíhlit: pusztán e miatt a biróság hatásköre kétségbe nem vonatott, s az illetéktelen hatóság határozatát a biróság semmisitette meg és utalta az ügyet az illetékes hatóság elé. A hatáskör kérdésének eldöntése czéljából tehát a panaszszal megtámadott intézkedés tárgyát kell vizsgálni. Az intézkedés tárgya egyfelől a panaszlónak az alispáni állástól való elmozdítása és ezzel egyidejűleg* az alispáni állásnak F. László helyettesitésével a legközelebbi általános tisztújításig végleges betöltése; másfelől a panaszló illetményeinek beszüntetése, ideértve a természetben bírt lakás elvonását is. Az alispáni állás végleges betöltése, az 1886. évi XXI. t.-cz. 47. §. g) pontja értelmében feltétlenül a törvényhatósági bizottság hatáskörébe tartozik, sőt a törvény e pontja — s ugyané törvény 57. §-ának d) pontja értelmében még a hivatalától felfüggesztett alispán ideiglenes helyettesítése is a törvényhatósági bizottság — és nem a főispán hatáskörébe tartozik Hogy pedig a törvény 65. §-ának czélzata távolról sem volt az, hogy az ebben a szakaszban emiitett esetben a törvényhatósági bizottságnak jogkörét az alispáni állás betöltése tekintetében korlátolja: az kétséget kizáróan kitűnik e törvényszakasznak 1886. évi márczius hó 27-én tartott képviselőházi tárgyalásából, hol a kormány nevében éppen a miniszterelnök, mint belügyminiszter, az e tekintetben felmerült kétséget eloszlató azt a nyilatkozatot tette, hogy e szakasz rendelkezésével egyáltalán nem czéloztatik még csak annak a jogkörnek a főispánra való ruházása sem, hogy a felfüggesztett alispán ideiglenes helyettesitése iránt rendelkezhessék. Sőt az 1886. évi XXI. t.-cz. 64. és 65. §-aiban a kormány egyes rendeletének végrehajtása czéljából a főispánnak adott kivételes jog az alispán elmozditására ki sem terjed. Ez nyilvánvaló a törvény szószerinti szövegéből, midőn azt tartalmazza, hogy ha a törvényhatóság vagy az alispán a kormány rendeleteinek végrehajtása tekintetében megszabott törvényes kötelességét megszegi, vagy pontosan nem teljesiti, minisztérium felhatalmazásával a főispán a törvényhatóság mindazon tisztviselőivel és közegeivel, kikre a végre nem hajtott rendelet végrehajtásánál szüksége van, közvetlenül rendelkezhetik s a nem engedelmeskedő tisztviselőket ós közegeket vizsgálat alá vonhatja, hivataluktól felfüggesztheti, vagy elmozdíthatja s ez utóbbi esetben másokkal véglegesen helyettesiti. A törvény tehát a főispánnak nem az alispánnal való rendelkezési jogot adja meg. hanem azt, hogy az alispán helyett közvetlenül rendelkezhessék a tisztviselőkkel és közegekkel; következésképen az idézett szakaszokban az enge-