Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam III. kötet (Budapest, 1910)

— 572 — törvény ugyanis csakis a közutakról és vámokról, annak 143. §-a pedig csakis a közutakon és az azokon alkalmazott műtárgyakon (hid, áteresz stb.) szedett vámokról, illetőleg arról intézkedik, hogy az, a ki az ezen vámtárgyakat használja, de a vámfizetés alól magát jogtalanul kivonja, a vámdij tizszeres összegében marasztalandó. Az ily vámok alá azonban a piaczi helypénzdijak nem tartoznak. F. I. ennélfogva az 1890. évi I. t.-cz. 143. §-a alapján ellene hozott Ítélet megváltoztatásával, — tékintettel arra, hogy A. városnak nincs olyan szabályrendelete, mely magánosoknak a helypénzfizetés körüli visszaéléseit büntetné — törvényes alap hiányában, a büntetés alól felmentendő volt. Idegen iparosok hetivásárokon árusítás végett csak akkor jelenhetnek meg, ha az illető községhen üzlettel vagy fióküzlettel birnak és megfelelő üzletvezetőt az ipar hatóságnál bejelentenek. Ezen feltételek nélküli árusitás, a helyhatósági szabályrendeletben kihágásnak minősithető. A m. kir. belügyminiszter 1905. évi 4657. sz. határozata: K. Mihály és K. Károly czipésziparosok ellen Z. község hetivásárjain jogosulatlan árusitás miatt folyamatba tett kihágási ügy vádlottak felebbezése folytán felülvizsgáltatván, a következő harmadfokú Ítélet hozatott: A vármegye alispánja által hozott másodfokú büntető Ítélet a kereskedelemügyi miniszter úrral egyetértőleg megváltoztattatik s vádlottak a terhükre rótt kihágás vádja és jogkövetkezményei alól felmentetnek. Az itélét azon rendelkezése, hogy vádlottak a Z. községben tartatni szokott hetivásárokon való árusítástól eltiltattak, oda módosittatik. hogy hetivásárokon árusitás végett mindaddig meg nem jelenhetnek, mig Z. községben rendes fióküzletet nem tartanak és ahhoz megfelelő üzletvezetőt az illetékes elsőfokú iparhatóságnál be nem jelentenek, a ki a fióküzletnél állandóan alkalmazandó. Fel voltak mentendők vádlottak, mert bár a vármegye vásárrendtartási szabályrendelete tiltja azt, hogy nem helybenlakó iparosok házi iparczikkeken kivül más iparczikkeket is áruba hozzanak, ez a tiltó rendelkezés azonban az 1884. évi XVII. t.-cz. 50. §-ának kivonata s nem törvényhatósági rendelkezés, a szabályrendelet 21. §-a pedig csupán a szabályrendelet áthágásait rendeli büntetni, miért is az a törvényből vett rendelkezésre ki nem terjedhet. Heti piaczokon az idegen termelőktől beszerzett gyümölcsöt és élelmiszereket iparigazolvány nélkül lehet elárusitani. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1906. évi 6508. sz. határozata: Az elsőfokú iparhatósági véghatározattal egybehangzó másodfokú véghatározatot, mely szerint K. 8. és Gy. 8. abbeli kérelmükkel, hogy N. község heti piaczán idegen termelőktől beszerzett gyümölcs és élelmiszereket iparigazolvány nélkül árulhassanak, elutasittatnak, illetve erre nézve iparigazolvány váltására köteleztettek, nevezettek részéről a törvényes határidőben bejelentett felebbezés következtében felülvizsgálat alá vettem. Ennek eredményéhez képest az idézett s törvénybe ütköző másodfokú iparhatósági véghatározatot az elsőfokú iparhatósági határozattal együtt megsemmisitem, mert az ipartörvény 50. §-a értelmében hetivásárokon élelmiszereket bárki áruba bocsáthat s minthogy az ipartörvény e tekintetben semmiféle korlátozást vagy megszoritást nem tartalmaz, következéskép K. 8. és Gy. S. a hetipiaczokon gyümölcs és élelmiczikkek elárusitásában — azért, mert a jelzett czikkeket idegen termelőktől szerzik be — nem korlátozhatók.