Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam III. kötet (Budapest, 1910)

— 573 — Szent-István napján sem országos, sem heti vásár nem tartható. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1906. évi 62,667. sz. általános rendelete: Felmerült kétségek eloszlatása végett értesitem alispán urat, hogy hivatali elődöm 1903 június hó 13-án kelt 28,559. sz. körrendeletének II. B) pontja értelmében (1. R. T. 1903. évf. 484. oldal) Szent-István napján sem országos, sem hetivásár nem tartható és pedig akkor sem, ha SzentIstván napja vasárnapra esik. Bucsuk alkalmával vasárnapokon és Szent-István napján a «bucsuczikk» köréhez nem tartozó s a közönséges szükséglet fedezésére szolgáló czikkek árusítása nincs megengedve, ily czikkekkel sem kirakodni, sem azokat vásárszerüleg elárusítani nem szabad. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1906. évi 79,037. sz. határozata: Az ipari munkának vasárnapi szünetelése tárgyában hivatali elődöm által 1903. évi június 13-án 28,559. sz. alatt kibocsátott rendelet II. A) í.b) és II, B) pontjai szerint «bucsukon és ájtatosságra szolgáló egyéb gyülekezeteken az úgynevezett bucsuczikkeknek, mint például: imakönyvek, olvasók, viaszgyertyák stb. árusitása» vasárnapokon és Szent István napján az egész napon át meg van engedve. Az idézett rendeletpont a bucsuczikkek taxativ felsorolását nem tartalmazza s csupán tájékoztatóként, példaképen emlit három áruczikket arra nézve, hogy mily czikkekről van szó. Az úgynevezett bucsuczikkek teljes felsorolását ezen czikkek sokféleségénél fogva az idézett rendeletpont nem tartalmazhatta, de ez mellőzhető is volt, mert a «bucsuczikk» eléggé határozott gyűjtő megjelölés és szembeállítva a közönséges, rendes szükségleti tárgyak csoportjával, mely tárgyak árusitói részéről leginkább nyilvánul az igyekezet a bucsun való árusitásra, eléggé elhatárolt külön csoportot képez. Bucsuczikkeknek tekintendők az idézett rendeletpontban külön is megemlitett imakönyveken, olvasókon, viaszgyertyákon kivül, a búcsúra vonatkozó apró emléktárgyak, szobrocskák, szentek képei, énekes könyvek, játékszerek stb., tehát általában a bucsu és az ájtatos gyülekezet ünnepi hangulatából kifolyólag vásárolt apró tárgyak, melyekre nézve jellemző, hogy a közönséges, rendes szükségleti tárgyak csoportjától egészen külön csoportot képeznek, a mennyiben nem a közönséges, rendes szükséglet fedezésére szolgálnak, hanem vagy egyenesen az ájtatosság, esetleg a búcsúra való emlékeztetés czéljaira, vagy apró figyelmesség tanusitására rendelvék. Az idézett rendeletpont értelmében tehát a «bucsuczikk» köréhez nem tartozó s a közönséges szükséglet fedezésére szolgáló czikkek bucsuk alkalmából való árusitása nincsen megengedve; ily czikkekkel sem kirakodni, sem azokat vásárszerüleg elárusítani nem szabad. Ezek árusitása nem csupán az 1891. évi XIII. t.-cz., illetve, a fent idézett rendeletpont, hanem a vásártartási jog szempontjából is tiltva van s ezen rendelkezés szigorú megtartására annyival inkább súlyt kell helyeznem, mert a szóban lévő szükségleti tárgyaknak a búcsúkon való árusitása az érdekelt kereskedők és iparosok széles köreinek nagy anyagi hátrányt okoz. Megjegyzem még, miszerint azok a czikkek, a melyek az idézett vasárnapi munkaszüneti rendelet egyéb pontjai értelmében munkaszüneti napokon árusíthatók, az illető rendeletpontokban foglalt módozatok, illetve korlátozások mellett természetesen bucsu alkalmával is árusíthatók.