Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam III. kötet (Budapest, 1910)

— 47Í — rozott rágalmazás ismérveit nem látták fenforogni azért, mert «a csendőrörs nem hatóság» s bár vádlott igazolta is, hogy feljelentésének czélja a jogos magánérdek megóvása volt, de miután a valódiságot bizonyitani nem tudta, rágalmazás helyett a btkv. 261. §-a alá eső becsületsértés vétségét állapították meg vádlott ellen, azon az alapon, mert az állítás nem többek, hanem csak két egyén előtt tétetett. Az alsófoku bíróságok eme jogi megállapítása azonban téves, mert a jelen esetben a vád a btkv. 260. §-ában meghatározott rágalmazásra irányult, a melyet az követ el, a ki mást valamely hatóság előtt büntethető cselekmény elkövetésével vádol, ha vádja valótlannak bizonyul és a hamis vád büntette vagy vétsége fenn nem forog. Habár a csendőrörs, a melynél vádlott elveszett vad-szőlő vesszője miatt panaszt emelt, hatóságnak nem tekinthető, de kétségtelenül olyan közege a rendőri hatóságnak, a mely a bűnvádi feljelentések elfogadására és ezek nyomán a nyomozat bevezetésére nemcsak hivatott, de egyszersmind kötelezett is, ebből pedig következik, hogy a jelen esetben vádlott a feljelentését a btkv. 260. |-ának megfelelő módon tette és igy a vád tárgyát képező eset a most felhívott szakasz szerint bírálandó el. Minthogy azonban másfelől az alsófoku bíróságok által valónak elfogadott fentebbi tényállásból az állapitható meg, hogy vádlott feljelentését valóban megtörtént lopás miatt jogos gyanuokok alapján tette, ily alapon jóhiszeműen előterjesztett feljelentés pedig nem büntethető, habár, mint a jelen esetben is, nem bizonyult valónak, hogy a gyanúsított sértett követte el a feljelentett cselekményt; mindezekből kétségtelen, hogy az alsófoku bíróságok tévesen alkalmazták a büntetőtörvény rendelkezéseit és semmiségre szolgáltattak alapot akkor, a midőn a vád tárgyát képező tettben bűncselekménynek, jelesül a btkv. 261. §-ában meghatározott becsületsértés vétségének tényálladékát ismerték fel; minélfogva a semmiségi panasznak hely adandó, mindkét alsófoku bíróság Ítélete megsemmisítendő és a jelen ítélet rendelkező részében felhívott törvényszakaszok rendelkezéséhez képest felmentő ítélet volt hozandó. Ha a vasúti jegyvizsgáló vasúton utazó férfit és nőt közösülésen tetten ér, az ily cselekmény a btkv. 249. §-ába ütköző szemérem elleni vétség ismérveit foglalja magában és elbírálása a kir. biróság hatáskörébe tartosrik. A m. kir. minisztertanács 1907. évi deczember hó 17-én hozott határozata : A kir. minisztérium a 8. Pável és P. Flóra i—i lakosok ellen szemérmet sértő cselekmény elkövetése miatt folyamatba tett ügyben a p—i kir. járásbíróság és a p—i járás főszolgabirája között felmerült hatásköri összeütközési esetet megvizsgálván, következőleg határozott: Ebben az ügyben az eljárás a kir. biróság hatáskörébe tartozik. Indokok: A m. kir. államvasutak p—i állomásfőnöksége azt a jelentést tette a p—i járás főszolgabirájánál, hogy a P—ba 1907. évi július 7-én este 11 óra 44 perczkor érkező vegyesvonat egy harmadosztályú szakaszában P. Tivadar vonatmálházó, jegyvizsgáló a jegyvizsgálat alkalmával 8. Pávelt és P. Flórát nemi ösztönük kielégítése közben találta. A főszolgabíró ezt a jelentést ap — i kir. járásbírósághoz tette át. A járásbíróság az ügyészi megbízottnak indítványa alapján a feljelentést azért, mert abból a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozó kihágási cselekményt látott megállapíthatónak, 1907. évi 1201. sz. alatt a főszolgabírónak visszaküldötte. Erre azután a főszolgabíró 1907. évi 838. sz. alatt hozott határozatával az ez ügyben való eljárást hatáskör hiányában