Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam III. kötet (Budapest, 1910)

— 470 — vényszék megállapítása annyiban tér el a Btk. 191. §-ának szavaitól, hogy a halottasház udvarát, a hol a szertartás a beszenteléssel végbement, nem «helyiség»-nek, hanem «hely»-nek minösitette. A Curia azonban nem fektetett súlyt erre az eltérésre. A Btk.-nek nem műszaki kifejezései közönséges értelmükben veendők, a közönséges beszédben pedig a «helyiség» kifejezés nemcsak fedett, hanem nyilt területre is használtatik, ha az bizonyos czélra elhatárolva van (pl. kerthelyiség). E szóhasználatot követte a Curia is, midőn az utczát a Btk. 191. §-a értelmében «helyiség«-nek tekintette, ha ott körmenet tartatik, úgyszintén «helyiség»-nek vette a temetőt is. Ezek szerint tehát a törvényszék azon megállapítása, hogy a halottasház udvara, a hol a szertartás a halott beszentelésével kezdődött, «hely», a Btk. 191. §-ának tényálladóki elemét foglalja magában, hogy a tett a vallási szertartásra rendelt «helyiség»-ben követtetett el. A semmiségi panasz indokolásában az is vitatva van, hogy a tett nem a vallási szertartás «alkalmával)), hanem annak megszakítása közben követtetett el. E tekintetben tényként megállapittatott, hogy az eset történtekor a szertartás a beszenteléssel megkezdődött és papi segédlettel a temetőben volt bevégzendő; e két időpont között, midőn ugyanis a halott elviendő volt és a Szent Mihály-lovára várakozni kellett, fordult elő a vádbeli esemény. Minthogy azonban a halottnak temetőbe vitele is a temetési szertartáshoz tartozik, a mely időpontot a pap egyházi ruhában várja be, a vallási szertartás a most jelzett időpontban nem szünetelt, illetve ez a kisebb megszakítás a szertartás felfüggesztésének nem tekinthető. Ha a községi biró előtt valaki a tettes megnevezésével büntető cselekményt jelent fel: akkor azzal a büntető eljárás megindítását indítványozza. A m. kir. Curia 1907. évi 3484. sz. határozata: Ügy állás : A kir. Curia a köz vádló semmiségi panasza folytán kimondja, hogy az alsóbbfoku bíróságok megállapítása szerint, sértett a sérelmére elkövetett cselekményt, a tettes megnevezésével, még az eset napján a községi elöljáróságnak bejelentvén, ezzel a bejelentéssel az eljárás megindítását indítványozta s igy a tábla a büntető törvénynek megfelelő rendelkezését tévesen alkalmazta, midőn vádlottat a vád alól a B. P. 185. §-ának 1. c) s illetve a B. P. 326. §-ának 3. pontja alapján felmentette azért, mert a magánvád emelésére a törvényben megengedett idő eltelt. Habár a csendőrörs, a melynél a vádlott elveszett vad szőlővesszője miatt panaszt emelt, hatóságnak nem tekinthető, mégis olyan közege a rendőri hatóságnak, a mely a bűnvádi feljelentések elfogadására és ezek nyomán a nyomozat bevezetésére nemcsak hivatott, de kötelezett is. Ebből következik, hogy vádlott feljelentése a btkv. 260. §-ának megfelelő módon birálandó el. Ha vádlott a feljelentést megtörtént lopás miatt jogos gyanuokok alapján tette: a feljelentés nem büntethető. A kir. Curia 1906. évi 3231. sz. határozata: Ügyállás. Az alsófoku bíróságok tényként azt fogadták el, hogy 1905. évi márczius hó 27-én virradóra F. J. vádlottnak 1200 szál vad szőlővesszője elveszett s hogy veje B. J. ebből egy csomót szomszédjuknál: T. Gy. sértetnél, állítása szerint, felismert, a mit nyomban apósának, a vádlottnak jelentett, mire az a csendőrörsre ment és ott az esetet, mert a szomszédjai viselkedése egyébként is gyanús volt előtte, feljelentette s kérte a nyomozás bevezetését. Az alsófoku bíróságok a btk. 260. §-ában meghatá-