Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam III. kötet (Budapest, 1910)

26 — A körjegyző 1909. évi február 1 Írére az árlejtést kitűzte, mert M. György a teljesitést időközben ismét megtagadta. M. György ez okból még 1909. évi február 6-án a módosi kir. járásbíróságnál I. Péter ellen szóbeli keresetet vétetett fel, a melyben a fenti tényállást előadva, a kerítés felének felállí­tására köteleztetett, sérelmesnak tartja és ezért kérte, hogy a biróság I. Pétert kötelezze, hogy a 20 öl hosszú kerítést állítsa fel vagy fizessen annak értéke fejében 80 K-t. A módosi kir. járásbíróság a keresetet az 1893. XVIII. t.-cz. 17. §. értelmében hivatalból visszautasította, mert az 1879. évi XL. t.-cz. 5. |§. alapján a m. kir. belügyminiszter által 1893. évi 21,995. sz. alatt jóváhagyott torontálvármegyei építési rendtartás 51. §. értelmében a keríté­sek emelése és fentartása iránti panaszok a közigazgatási hatóságok elé tartoznak és mert az 1869. évi IV. t.-cz. 1. §. értelmében sem a közigaz­gatási, sem a birói hatóságok egymás hatáskörébe nem avatkozhatnak. A nagy­becskereki kir. törvényszék, mint felebbviteli biróság 1909. évi 1909. sz. alatt hozott végzésével a járásbíróság végzését megváltoztatta és az eljárásra a kir. járásbíróság hatáskörét megállapította, azzal az indokolással, hogy á hivatkozott építési szabályrendelet csakis a keritések emelésének, illetve fen­tartásának elmulasztása által elkövetett kihágások elbírálását utalja a köz­igazgatási hatóság hatáskörébe, ebben az esetben azonban kihágási eljárás folyamatban nem volt; a közigazgatási hatóság azt, hogy a kerítés közren­dészeti szempontból szükséges, meg nem állapította, határozatát csak a felek megosztott tulajdonával és így a két fél magánérdekében indokolta. Az, hogy valamely beltelek elválasztó határvonalon a kerítést melyik fél tartozik fel­állítani, tisztán magánjogi kérdés, melynek eldöntése a biróság hatáskörébe tartozik. A főszolgabíró ez okból határozatának végrehajtását felfüggesztette. Az ügyet a rendes biróság hatáskörébe kellett utalni, mert a kir. törvény­széknek a fentebb idézett, helyesen kifejtett indokai szerint a főszolgabíró a kerítésnek közrendészeti szempontból való szükséges voltát nem állapította meg és ha a tulajdonosok egyike szomszédját a telkeik elhatárolására szol­gáló kerítés felállítására kéri kötelezni, a szomszédjogból merített magánjogi igényt érvényesít, s nem lévén törvény, mely ilyen igény elbírálását a köz­igazgatási hatóság elé utalná, érvényesül az az általános szabály, mely sze­rint a magánjogi igények elbírálása a rendes biróság elé tartozik. A törvényhatóságnak nincsen joga ahhoz, hogy rendes biróság hatáskörébe tar­tozó jogkérdéseket szabályrendelettel a közigazgatási hatóság jogkörébe utalja. Ha a kéményseprő a felekkel a kéményseprési dijak iránt átalányösszegben álla­podott meg s abból vitás kérdés támadt, az ügy elbirálása a rendes biróság hatás­körébe tartozik. A hatásköri biróság 1909. évi 86. sz. határozatta: Ebben az ügyben az eljárás a rendes biróság hatáskörébe tartozik. Jogszabály, hogy magánjogi viszonyokból eredő követelések, ha csak a vitás követelés kivételesen törvény, vagy törvény erejével biró szabályrendelet által más útra utasítva nincs, a rendes biróság előtt érvényesitendők. A kéményseprő és a sepertető kémény tulajdonos közti jogviszony magánjogi jelleggel bir, a miből önként következik, hogy a kéményseprői dijak iránti követelés is, a mennyiben az törvény vagy szabályrendelet közigazgatási útra nem utalja, a rendes biróság előtt érvényesítendő. Arad vármegye tör­vényhatóságának a kéményseprőipar tárgyában alkotott szabályrendelete 4. §-ának végbekezdésében akként rendelkezik ugyan, hogy a hátralékos

Next

/
Thumbnails
Contents