Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam III. kötet (Budapest, 1910)

kéményseprői dijak közigazgatási uton hajtandók be. Ez a rendelkezés azonban csak a vitássá nem tett kéményseprői dijakra értendő, s nem terjedhet ki az olyan kéményseprői követelésre is, a melynek jogalapja s ebből folyólag mennyisége is vitás, mert eltekintve attól, hogy a szabályrendelet a jogalap elbirálása feletti hatáskörről nem intézkedik, másfelől a törvényhatóság a rendes birói hatáskörbe utaló szabályrendeletet alkotni jogosítva sincs. Minthogy pedig . panaszlott azt vitatja, hogy közte és panaszos kéményseprő közt a kéményseprői dijakra nézve átalányszerződés létezik s panaszos csak az abban meghatározott átalányösszeget követelheti, a panaszos ellenben azt állítja, hogy a létrejött átalányszerződést kölcsönösen hatályon kivül helyezték, s ennélfogva neki nem a hatályon kivül helyezett szerződésben meghatározott átalányösszeghez, hanem a szabályrendeletben megállapított dijakhoz van igénye: nyilvánvaló, hogy a felek közt a követelés jogalapja s ebből folyólag annak mennyisége is vitás és ennek folytán a vitás kérdés eldöntése a rendes biróság hatáskörébe tartozik. A törvény alapján munkásbiztositási választott biróság az 1907. évi LXI. t.-cz. szempontjából közigazgatási hatóság. A munkabiztositásd biróság hatáskörébe a munkásnak segélyezés vagy kártalanítás iránti, a kerületi munkásbiztositó vagy a vállalati, betegsegélyző pénztárakkal szemben támasztott igény iránti kérdéseket utalja. A munkásnak a munkaadója ellen támasztott igénye magánjogi természetű s az nem tartozhat a munkásbiztositási választott biróság elé. Az ily ügy bírálása a rendes biróság hatáskörébe tartozik. A hatásköri biróság 1909. évi 11. sz. határozata: Ebben az ügyben az eljárás a rendes biróság hatáskörébe tartozik. Sz. János gyári munkás keresetet adott be a rózsahegyi kir. járásbírósághoz, a rózsahegyi cellulose és papírgyár részvénytársaság ellen havi 27 K tartásdíj iránt, azon az alapon, hogy alkalmaztatása alatt 1907. év szeptemberben saját hibáján kivül nagyfokú csuzbetegségbe esett, a mi miatt munkáját nem végezhetvén, a gyár 1908. évi augusztus 1-én elbocsátotta. A kir. járásbíróság 1908. évi 478. sz. végzésével az alperes pergátló kifogásának helyt adva, az eljárást megszüntette, mert felperes az 1907. évi XIX. t. cz. 3. §-ának rendelkezése szerint balesetbiztosítási kötelezettség alá eső gyári munkás és mert a törvényczikk 82. és 83. §-aiban emiitett kivételes esetek fennállását maga sem állítja; de ha e kivételes esetek forognának is fenn: akkor a polgári pert a betegsegélyző pénztárnál lefolytatott eljárásnak kellene megelőznie. A liptószentmiklósi munkásbiztositási választott biróság, melyhez az iratok áttétettek, 19J8. évi 15. számú végzésével az iratokat a kir. járásbírósághoz visszaküldötte, mert a munkásbiztositási választott bírósági eljárásra csak a biztosított, illetőleg biztosítottnak tekintendő munkás vagy igényjogosult hozzátartozói és az országos munkásbetegsególyző és balesetbiztosítási pénztár között betegségi segélyekből és baleseti kártalanításból folyó vitás ügyek eldöntése tartozik, de a munkás munkaadója elleni igényeit e bíróságnál nem érvényesítheti. A hatásköri biróság első sorban azt tette vizsgálat tárgyává, hogy a munkásbiztositási választott bíróságot az 1907. évi LXI. t.-cz. szempontjából közigazgatási hatóságnak kell-e tekinteni? Az 1907. évi LXI. t.-cz. czélja az, hogy rendes és a közigazgatási biróság hatáskörének védelme ugy egymás között, mint minden egyéb hatósággal szemben birói oltalom alatt álljon. Ebből a czélból létesítette a törvény a hatásköri bíróságot. Midőn tehát a törvény a hatásköri összeütközés szempontjából csak a rendes és a