Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam III. kötet (Budapest, 1910)

— 25 — való családi kötelékből származó és igy megoldásának alapját a családjog­ban lelő jogvita forog fenn. A családjog pedig a magánjog körébe tartozik. Kivétel csak akkor van, ha ilyen kérdést tételes jogszabály, mely a vitát a közigazgatási hatóság hatáskörébe utal. A jelen ügy tárgyát tevő jogvitára nézve pedig nincs oly tételes jogszabály, mely e vitát a közigazgatási ható­ság hatáskörébe utalja. Ugyanis a közegészségügyi rendezéséről szóló 1876. évi XIV. t.-cz. 118. §-ának az a rendelkezése, hogy sirok, vagy sirboltok kinyitása, valamint hullák kiásása csak hatósági engedély folytán, az eljá­rásnál egészségügyi szempontból szükséges, rendeleti uton kiadandó szabá­lyok szigorú megtartása mellett történhetik, valamint e törvény rendelkezé­séhez képest a belügyminiszter által legutóbb az 1906. évi 25,857. sz. rendelettel kiadott szabályok, melyek szerint minden emberi hulla elszállítá­sához, valamint a már eltemetett hulla kiásatához és elszállításához avagy újra eltemetéséhez hatósági engedély szükséges és hogy ezt az engedélyt az elsőfokú közegészségügyi hatóságtól kell kérni; csupán a közegészségügyi szempontból szükséges elővigyázati és óvó rendszabályok; a hatósági eljárást és engedélyt ebből a szempontból követelik meg. Ennek körén azonban telje­sen kivül áll a jelen ügyben felmerült magánjogi kérdés. A közigazgatási hatóság által adott engedély csakis annak megállapítása, hogy a sírbolt kinyi­tásának, hulla kiásásának, elszállításának közegészségügyi szempontból aka­dálya nincs ; de ha eme cselekményeknek valamely magánszemélynek a magán­jogra alapított akarata ellenszegül: az ebből keletkezett jogvita a közigaz­gatási hatóságnak puszta engedélyével eldöntve nincs, mert ennek eldönté­séhez kell az ellenszegülő akarata kötelező rendelkezés is. Tehát nyilván­való, hogy pusztán az engedély megadására vonatkozó hatósági hatáskör nem foglalja magában az arra szükséges hatáskört, hogy a különleges eset­ben felmerült magánjogi vita is ugyanott eldöntessék; vagyis nem foglalja magában azt, hogy áz engedély megadásán felül a közigazgatási hatóság még kötelező rendelkezést tehessen ama személy irányában, aki a sírbolt kinyitását, hulla kiásását, elszállítását magánjogi alapon ellenzi. A szomszédjogon alapuló elhatároló kerítés iránti követelés — a mennyiben azt közrendészeti szempontok nem indokolják — magánjogi [(igény s az ily ügyek elbírá­lása a rendes bíróság hatáskörébe tartoznak. A hatásköri bíróság 1909. évi 57. sz. határozatta: Ebben az ügyben az eljárás a rendes bíróság hatáskörébe tartozik, í. Péter maczedóniai lakos a módosi járás főszolgabírójánál azt a panaszt tette, hogy szomszédja M. György a hiányzó kerítést felállítani nem akarja. A tárgyaláson mindkét fél egyezően előadta, hogy megosztott telek tulaj­donosai, a két telket elválasztó határvonalon kerítés készült és pedig az L Péter által készített, a két méter magasságot nem éri el, a M. György által készített pedig egy méter magas. A főszolgabíró a községi építészeti bizottság-véleményének meghallgatása után 1908. évi 2y52. sz. alatt hozott véghatározatával a feleket arra kötelezte, hogy házhelyeik közt levő határ­vonalon egyenlő arányban, vagyis mindenik fél saját kerítés részét 15 nap alatt két méter magasra emeltesse. Ha ezen kötelezettségüknek eleget nem tesznek, ugy a munkálat hatósági uton vállalkozónak fog árlejtés mellett kiadatni és a leütendő összeg a munkálat megkezdése előtt közigazgatási végrehajtás utján fog beszedetni a jogerős határozatnak M. György nem tett eleget és ellene a végrehajtás elrendeltetett, foganatosítása azonban M. György kérelme és I. Péter beleegyezése következtében felfüggesztetett.

Next

/
Thumbnails
Contents