Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam III. kötet (Budapest, 1910)

— 21 — Annak a kérdésnek elbírálása, hogy a közigazgatási tisztviselő nyugdíjazási feltétele, vagyis szolgálatképtelensége beállott-e s ennek alapján nyugdíjazása helyesen történt-e vagy sem: a közigazgatási hatóság és nem a közigazgatási bíróság hatáskörébe tartozik. * A hatásköri bíróság 1908. évi évi 77. sz. határozata: Ebben az ügyben az eljárás a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. Az 1896. évi XXVI. t.-cz. 45. §-a a törvényhatósági alkalmazottak ellátási ügyét kifejezetten csak annyiban utalja a közigazgatási biróság hatáskörébe, a mennyiben az a kérdés válik vitássá, hogy az alkalmazottnak van-e egyáltalában ellátásra jogos igénye, vagy hogy ezen a czimen mekkora összeg illeti meg őt, továbbá a mennyiben élvezett ellátása felfüggesztetett, vagy megszüntettetett. Az idézett törvényszakasznak ebből a rendelkezéséből önként következik, hogy a fentebbi kérdések előzményéül szolgáló annak az előfeltételnek megállapitása, vájjon az illető alkalmazottra nézve a szolgálatképtelenség bekövetkezett-e, s ekként általában a nyugdíjazás elrendelése is a közigazgatási hatóságnak van fentartva. Hogy a törvényhozó az 1896. évi XXVI. t.-cz. megalkotásánál annak a kérdésnek az eldöntését, vájjon beállottak-e a nyugdijbalópós vagy küldés feltételei és időpontja, a közigazgatási hatóságnak kivánta fentartani, az kitűnik az idézett törvényczikk alapjául szolgált törvényjavaslat indokolásából. is, a hol (315. lap) annak a czélzatnak és akaratnak, hogy a jelzett kérdés a közigazgatási biróság hatásköréből ki van zárva, félreismerhetlenül kifejezést adott. Való ugyan, hogy a törvény indokolásában foglalt ez a kijelentés az állami tisztviselők nyugdij ázásáról szóló rendelkezéssel kapcsolatosan fordul elő, hogy azonban az abban kifejezésre jutott álláspont nemcsak az állami alkalmazottak, hanem a javaslatban, illetve a törvényben előforduló valamennyi nyugdíjazási ügyre, s azok közt a törvényhatósági alkalmazottak nyugdíjazási ügyeire is áll és alkalmazandó, az a két ellátás egyenlő természetéből és egyenlő jogalapjából nyilván megállapítható. Az előadottak alapján, minthogy a jelen ügyben egyedül az a kérdés képezi vita és eldöntés tárgyát, hogy dr. F. Frigyes brassómegyei volt alispán nyugdíjazásának feltétele, vagyis a szolgálatképtelenség beállott-e s ennek alapján nyugdíjazása helyesen történt-e, vagy sem? s minthogy a fentebb kifejtettek szerint ennek a kérdésnek elbírálása a közigazgatási hatóságnak van fentartva, ki kellett mondani, hogy a m. kir. belügyminiszter és a közigazgatási biróság közt felmerült ebben a hatásköri összeütközési esetben az eljárás a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. Az ipartörvény V. fejezetében szabályozott ipartársulatök hátralékos tagdijának behajtása iránt indított ügy elbírálása nem a közigazgatási, hanem a rendes biróság hatáskörébe tartoznak. A hatásköri biróság 1908. évi 78. sz. határozata: Ebben az ügyben az eljárás a rendes biróság hatáskörébe tartozik. Az 1884. évi XVII. t.-cz.-be foglalt ipartörvény IV. fejezetében az ipartestületekről s V. fejezetében az ipartársulatokról külön határozmányokat tartalmaz. Az ipartestületek ós ipartársulatok nemcsak névleg, de lényegileg is különböző intézmények, nevezetesen az ipartestületek a kényszertársulás elvén alapulnak és hatósági jogokat is gyakorolnak, mig az ipartársulatok a szabad társulás elvére fektetett egyesületek, a melyek hatósági jogkörrel nem birnak. Az ipartörvény IV. fejezetében foglalt 138. §-a értelmében, az ipartestületek hátralékos tagsági dijai közigazgatási uton, a közadók módjára