Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam III. kötet (Budapest, 1910)

'— 103 — jában megkívánt minősítési kellék hiánya miatt, K. vármegyében nincs törvényhatósági biz. tagsági képessége. Igaz ugyan, hogy az idézett törvény nem teszi kötelességévé az igazoló választmánynak, hogy a törvényhatósági bizottság választott tagjainál hivatalból vizsgálja a választhatási képességet; de viszont olyan rendelkezése sincs a törvénynek, a mely az igazoló választmányt ettől kifejezetten eltiltja. Ezért és tekintettel az idézett törvény 83. §-ának rendelkezésére s arra a körülményre, hogy az igazoló választmány, a törvény 25. §-a szerint, a törvényhatósági bizottság tagjaiból alakittatik: az igazoló választmánytól nem lehet megtagadni azt a jogot, hogy a törvényhatósági bizottsági tagsági képesség hiánya felett kívülről jövő felszólalás hiányában is határozhasson. Ugyanis a 33. §-a szerint, az a ki elveszti időközben törvényhatósági bizottsági képességét, megszűnik tagja lenni a bizottságnak; s az e tekintetben felmerült vitás esetekben elsőfokulag az igazoló választmány határoz. A törvény e rendelkezéséből következik, hogy a tagsági képesség hiánya nemcsak a választás alkalmából, hanem időközben, bármikor is kifogásolható, a törvénynek olyan szoros, szó szerint való magyarázata pedig, hogy a képesség hiánya időközben csak az olyanoknál kifogásolható, a kiknek a választáskor még meg volt a képességük s azt később veszitették el: ellenkeznék a törvény czélzatával, mely világosan az, hogy olyan egyén, a kinek a törvény által megkivánt képesitési kelléke nincs, a törvényhatósági bizottságnak tagja ne legyen. És tényieg a 33. §-t alkalmazta az állandó gyakorlat azokra az esetekre is, midőn a tagsági képesség már a választáskor hiányzott s e hiány csak később időközben tudódott ki. Az a jog pedig a törvényhatósági bizottság minden tagját s igy az igazoló választmány tagjait is megilleti, hogy a tagsági képesség hiányát a 33. §. szerint vitássá tegye. S minthogy a vitássá tételnek különös alakszerűségét a törvény nem szabja meg: az igazoló-választmány tagja, mint egyúttal törvényhatósági tag, az igazoló-választmány ülésén is bejelentheti abbeli tudomását, hogy a törvényhatósági bizottság valamelyik tagjának nincs meg a törvény szerint megkivánt minősitése; és ekkép a tagsági képesség vitássá válik s az igazoló-választmánynak határoznia kell. Ezek szerint az igazolóválasztmány nem követett el törvénysértést azzal, hogy a panaszlónak az igazoló-választmány ülésében vitássá tett törvényhatósági bizottsági tagsági képessége felett határozott kivülről jövő érvényes felszólalás hiányában is. Ugyanezért a panasz alaptalan. A törvényhatósági szabályrendelettel rendszeresített állásokon alkalmazott tiszti szolgák (hajdúk, csatlósok stb.) habár egyes tisztviselők szolgálatára rendelvék, nem magánszolgák, nem cselédek, hanem vármegyei alkalmazottak, a kiket mint a rendszeresített szolgaszemélyzet tagjait az 1886. évi XXI. t.-cz. 68. §. p) pontja értelmében nem az illető tisztviselő, hanem az alispán van jogositva felfogadni és elbocsátani s a kiknek szabályszerű illetményei csupán uj beosztás vagy áthelyezés okából le nem szállíthatók. A m. kir. közigazgatási biróság 1908. évi 5646. sz. határozata: A m. kir. közigazgatási biróság V. István vármegyei tiszti csatlósnak az illetménye ügyében T. vármegye törvényhatósági bizottsága által 1908. évi 362. sz. alatt hozott határozata ellen beadott panaszát az 1896. évi XXVI. t.-cz. 45. §-a alapján tárgyalás alá vévén, következőleg ítélt : A m. kir. közigazgatási biróság a panasznak helyt ad és a törvényhatóságnak panaszszal megtámadott határozatát, az annak alapjául szolgált 958/908. sz.