Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam II. kötet (Budapest, 1906)

— 475 — a férjnek az ipar gyakorlásáról történt lemondása folytán, I. Istvánná uj iparigazolványt váltott s ennek alapján üzi a bábsütést; ennélfogva csak azon árulási helyet igényelheti, a mely az eddigi gyakorlat szerint őt iparigazolványa alapján megilleti. A vásártartási jog gyakorlásának terjedelem törvényhatósági szabályrendelettel nem korlátozható. Az állatvásárokon alkalmazott állatorvos kiszállási költségeinek és dijainak szabályrendeletileg megállapítása csak az esetekre vonatkozhatik, mikor a vásárjogtulajdonos állatorvosról nem gondoskodván, terhére hivatalból rendeltetik ki állat orvos. A járási főszolgabíró vagy helyettese pedig a járásában levő állatvásárokon való megjelenéséért külön díjazásra vagy költségmegtéritésre igényt nem tarthat. A m. kir. belügyminiszter 1900. évi 114,740. sz. határozata: A vásártartás szerzett jog lévén, annak gyakorlása ugyan fennálló törvényeink, különösen az 1888. évi VII. t.-cz. értelmében szabályrendeleti uton szabályozható, de a jog gyakorlásának terjedelme szabály rendeleti uton nem korlátozható és igy a vásári határnapok tervezett megszorítása, a vásárjogtulajdonosoknak határozott s a vásárjogra irányuló tulajdonjogukról való jogerős lemondásukat tartalmazó kijelentéseik nélkül, melyeknek tudomásul vételére, mint a vásárjogok engedélyezésére jogosult kormányhatóság, a kereskedelemügyi miniszter ur illetékes, egyáltalán helyt nem foghat s ez irányban a törvényhatóság döntő határozatot semmi esetre sem hozhat. Ennélfogva a törvényhatóság határozatának ezen része illetékesség hiánya miatt megsemmisítendő volt. De meg volt semmisitendő a határozatnak a szabályrendelet kiegészítésére vonatkozó, vagyis a törvényhatósági állatorvosok és járási főszolgabirák dijázására vonatkozó intézkedése is; mert az 1888. évi VII. törvényczikk 11. §-a értelmében az állatvásárokon állatorvos alkalmazásáról a vásárjog-tulajdonos köteles gondoskodni, kinek dijazása szabad egyezkedés tárgyát képezi. Az állatorvos kiszállási költségeinek és dijainak szabályrendeleti uton való megállapítása tehát csak azon esetekre vonatkozhatik, a mikor az 1888. évi VII. t.-cz. 40,000/888. sz. végrehajtási utasításának 33. i?-a nyer alkalmazást, vagyis a mikor a vásárjog-tulajdonos állatorvosról nem gondoskodott, terhére hivatalból rendeltetik ki állatorvos. A járási főszolgabíró vagy helyettese pedig a járásban levő állatvásárokon való megjelenéséért külön díjazásra vagy költségeinek megtérítésére igényt nem tarthat mivel az 1888. évi VII. t.-cz. 131. §-ának e) pontja értelmében az állatvásárok ellenőrzése hivatalos teendői közé tartozik, melynek végzéseért külön díjazás meg nem illeti, a kiszállási költségeket fjedig ntiátalánya terhére tartozik viselni. Kis- és nagyközségben tartott vásárokon a megjelenni köteles járási hatóság napdijat és útiköltséget nem számithat fel. A m. kii-, belügyminiszter 1003. évi 2264. sz. határozata. Ha az eladó az áruczikket nem előzetes megrendelésre szállitja, hanem azt Mzról-házra járva árulja, akkor a szabályszerű helypénzt megfizetni köteles. A m. kir. közigazgatási bíróság 1901. évi 1245. sz. határozata: A helypénzszedési dijj. szabályzat C) általános határozmányok 3. pontja szerint az összes közpiaczi áruczikkért akár kirakatnak, akár nem, a megállapított dijak fizetendők.