Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam II. kötet (Budapest, 1906)

— 8 — vételét megtagadó határozatát megsemmisítette és K. Sándornak Á. község kötelékébe leendő felvételét elrendelte: A. község képviselőtestülete által beadott felebbezés folytán felülvizsgálván, azt megváltoztatom, és a község képviselőtestületének megállapodását érvényre emelem. Mert a község nem kötelezhető arra, hogy idegen állampolgárnak a községi kötelékbe való felvételt honosítás czéljából kilátásba helyezze. Özvegy anyjával együtt, a magyar állam kötelékből kiválni óhajtó 12. életévét betöltött kiskorú elbocsátásához, ennek formaszerü akaratnyilvánitása szükséges. Az elbocsátási esetek tárgyalásánál a gyámhatóság feladatát csupán a kérdésnek a kiskorú magánjogi viszonyaira gyakorolt hatás szempontjából való vizsgálata képezi. A m. kir. belügyminiszter 1903. évi 58,993. sz. határozata: Az igazságügyminiszter úrral folytatott tárgyalás eredménye szerint az atyai hatalmat gyakorló atya nélkül, jelesül az özvegy anyjával együtt a magyar állam kötelékéből kiválni óhajtó kiskora elbocsátása esetén a 12 éves kor, nemre való tekintet nélkül az, a melynek betöltése után magának az illető kiskorúnak formaszerü akaratnyilvánitása szükséges ahhoz, hogy az elbocsátási okirat kiállítható legyen. Minthogy özv. L. Salamonné mindhárom gyermeke a jelzett kort már betöltötte, az anya kérelmét velők írassa alá, s azt ugy terjeszsze ujabb elhatározás végett az árvaszék elé. Részemről megjegyzem, hogy a gyámhatóság nincs hivatva a magyar állam kötelékéből való elbocsátásnak az 1879. évi L. t.-cz-ben körülirt feltételei fenforgását megállapítani, ez kizárólag a kormány hatáskörébe tartozván; feladata csupán az, hogy a kérdést, az elbocsátás által a kiskorú magánjogi viszonyaira gyakorolt hatás szempontjából tegye vizsgálat tárgyává. A községi illetőség megállapításának nehézségei ntm szolgálhatnak ok»l a törvényes alapon beálló állampolgárságszerzés megakadályozására. A m. kir. belügyminiszter 1905. évi 8497. sz. határozata: K. Miksa állampolgári esküjének kivétele tárgyában hivatali elődömnek álláspontját részemről is fentartom. Az 1879. évi L. t.-cz. ugyanis kifejezetten felsorolja azokat a föltételeket, melyekhez a magyar állampolgárság megadása, illetőleg a honosítási okirat kiadása és ennek folyományakép az állampolgári eskü kivétele köthető. A föltételek közt szerepel kétségtelenül az is. hogy a honosításért folyamodó köteles valamely belföldi község kötelékébe leendő fölvételének kilátásba helyezését kieszközölni. Folyamodó ugy ennek, mint a törvényben előirt többi föltételnek megfelelvén, a honosítási okirat részére kiadandó volt, s az állampolgári eskü kivétele a törvényben nem foglalt föltételhez többé nem köthető. Más elbírálás alá tartozik az a kérdés, hogy a magyar állampolgárságnak az eskü letételével történt megszerzése után a községi illetőség elismerése, illetőleg megállapításánál mily eljárás követtessék, a mely kérdést az 1879. évi L. t.-cz. már nem érinti. E kérdésben az 1886. évi XXII. t. cz. 164. §-ának első bekezdése értelmében a városi tanács határoz, melynek határozata az 1886. évi XXL t.-cz. 75. §-a, illetőleg az 1876. évi VI. t.-cz. 58. §-a a) pontja alapján a város közigazgatási bizottságához felebbezhető, mely utóbbinak határozata ellen az 1896 évi XXVI. t.-cz. 24. §-a 1. pontja értelmében a kir. közigazgatási bírósághoz panasznak van helye. Ez L, II.. Hl. fokú határozatoknak azonban mindenesetre alapul kell