Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam II. kötet (Budapest, 1906)

- 9 — venniök azt a tényt, hogy az illető a törvény értelmében a magyar állampolgárságot megszerezte, s nem megfordítva: a községi illetőség megállapításának nehézségei nem szolgálhatnak okul a törvényes alapon beálló állampolgárságszerzés megakadályozására. A dijakat illetőleg pedig megjegyzem, hogy a községi kötelékbe való felvétel dij fizetéséhez nem köthető, hanem az 1886. évi XXII. t.-cz. 14. §-a szerint a kötelékbe való felvételért mérsékelt dij követelhető. A törvény ugyanis ily és nem a fenti értelemben rendelkezik, mi lényeges különbség, mert a törvény csupán annak ad helyet, hogy a ^ község attól, a kit kötelékébe felvett, a felvételért dij fizetését követelhesse, a mely dijat persze a szabályszerű közigazgatási uton be is hajthat az illető; de arra nem ad jogot a törvény, hogy a dij lefizetéséhez köttessék a felvétel, vagyis hogy a megtörtént felvétel a dij le nem fizetése által meg nem történtté tétethessék, vagyis visszavonathassék. Az 1886. évi XXII. t.-cz. 15. §-ának utolsó bekezdésében foglalt e kitételt pedig: «illetve a honosítás esetére megadha1ja», nem lehet akképen érteni, mintha a felvételt kilátásba helyező község a honosítás megtörténte után határozhatna a felett, hogy megadja-e vagy sem a már megígért felvételt, hanem ama kitétel csak azt erősiti meg, hogy honosítás nélkül külföldi a községi kötelékbe fel nem vehető A honosítást azon törvényhatóság jegyzékébe kell felvenni, a melynek területén fekvő község kilátásba^ helyezte a községi kötelékbe való felvételt. A m. kir. belügyminiszter 1904. évi 38,783. sz. határozata: A honvédelmi miniszter úrhoz intézett jelentése kapcsán értesítem, hogy H. Miksa f-i lakost családjával együtt a mult évi 117,498. sz. a. kelt honosítási okirattal a magyar állam kötelékébe felvettem, s nevezett az állampolgári esküt 1903. évi deczember 30-án le is tette. Ugy a tárgyalás folytatására, mint az eskü kivételére az 1879 :L. t.-cz. értelmében 8. vármegye alispánja, mint a lakhely szerint illetékes hatóság lévén hivatva, az érintkezés a fenti ügyben eddig a nevezett vármegye alispánjával történt. Az eskü letételével azonban H. Miksa, minthogy a községi kötelékébe való felvételt honosítás esetére F. vármegye M. községe helyezte kilátásba, M. községi illetőségű magyar állampolgár lett, s ennélfogva nevezettnek bármely téren való nyilvártartására czimed illetékes. Ugyanazért rendelte el hivatali elődöm 1889. évi 23,967. sz. a. hozott s a «Magyar Közigazgatás» czimü szaklapban közzétett határozatában azt is, hogy már maga a honosítás azon törvényhatóság jegyzékébe veendő fel, a melynek területén fekvő község helyezte kilátásba a községi kötelékbe való felvételt. Az állítási lajstromot tehát azzal zárom ide, hogy a honvédelmi miniszter úr által kivánt intézkedést tegye meg, s egyben a szóban forgó esetet a saját honosítási jegyzékébe vegye fel.