Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam II. kötet (Budapest, 1906)

— 7 — gondnokság alá van-e helyezve vagy nincs, teljesen mellékes, hanem az eskü letételéhez szükséges értelmi fejlettség megbirálása az eskü kivételére feljogosított közeg belátására van bizva. Ez az elv, véleményem szerint, a közigazgatás terén, tehát a jelen esetben is alkalmazandó, mihez képest az eskü kivételére jogositott közeg, tekintet nélkül arra, hogy az esküt tenni szándékozó gondnokság alatt áll-e vagy nem, a közvetlen meggyőződés, — szükség esetében szakértő közeg meghallgatása, -— alapján fogja megállapitani, hogy az esküt tenni szándékozónak értelmi fogyatkozásánál fogva az eskü jelentőségéről kellő fogalma van-e vagy nincs. Ennélfogva a nevezett egyén a Nagyméltóságod átiratában jelzett feltételek mellett visszhonositás esetén az állampolgári eskü letételére bocsátható, feltéve, hogy visszhonositás esetén az állampolgári eskü letételének egyáltalában helye van. Az állampolgársági és községi illetőségi bizonyítványok időbeli hatálya és bizonyító ereje. A m. kir. belügyminiszternek a közös külügyminiszterhez intézett 1900. évi í k )51. sz. átirata: A belügyminisztérium az állampolgársági bizonyitványokat a gyakorlat álta] megállapított következő szöveggel szokta kiállítani: «A m kir. belügyminisztérium rendelkezésére álló hiteles adatok alapján ezennel bizonyitja, hogy N. N. született (évhely) .... házastársak fia, az 1879. évi L. t.-cz. értelmében .... alapján a magyar állam kötelékébe tartozik.» Időbeli hatály az állampolgársági bizonyitványban kitéve nincs: a mennyiben azonban az illető, kinek részére állampolgársági bizonyítvány kiadatott, a magyar állampolgárságot az 1879. évi L. t.-cz. 31. §-a értelmében tiz évi szakadatlan távollét által elvesztené, ezzel egyúttal az állampolgársági bizonyítvány is hatálytalanná válik. Ugyanez áll a községek által kiállított illetőségi bizonyítványokra is. Ezek ugyanis magukban véve szintén nem bírhatnak bizonyos meghatározott ideig terjedő hatálylyal, s nem állíthatók ki ily korlátolással; mert az illetőségi törvény értelmében törvényességük csak akkor szűnik meg, ha az illető egyén máshol illetőséget szerzett; ha azonban az illető magyar állampolgárságát az 1879. évi L. t.-cz. 31. §-a értelmében 10 évi szakadatlan távollét által elvesztené, a részére kiállított illetőségi bizonyítvány is hatályát veszti. Az előadottakból következik, hogy az illető igazoló okmány kiadását követő 10 év elmultával már az állampolgárság, illetőleg községi illetőség birtokát egymagában véve többé nem tanúsítja. Egyébiránt a községi illetőségi bizonyítványok tekintetében meg kell jegyeznem, hogy miután ezek gyakran az állampolgársági kérdés előzetes tisztába hozatala nélkül állíttatnak ki, s a községek különben is az állampolgársági kérdések elintézésére nem is illetékesek: az általuk kiállított bizonyítványok egymagukban az állampolgárság okmányi igazolására nem is szolgálhatnak; mig a vezetésemre bízott belügyminisztérium által kiállított állampolgársági bizonyítvány 10 éven belül birtokosának magyar honosságát az ellenkező beigazolásáig feltétlenül tanúsítja. A község nem kényszeríthető arra, hogy külföldi állampolgár részére honosítás esetére a községi kötelékbe való felvételt kilátásba helyezze. A m. kir. belügyminiszter 1904. évi 115,702. sz. határozata: A közigazgatási bizottságnak határozatát, melylyel az A. község képviselőtestülete által hozott és V. Sándornak a községi kötelékbe leendő fel-