Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam II. kötet (Budapest, 1906)

A magyar állampolgárság megszerzése és elvesztése. Magyar állampolgárnak törvényesített gyermeke megszerzi atyja állampolgárságát a születés idejére visszahatólag. A m. kir. belügyminiszter 1903. évi 23,319. sz. határozata: Kiskorú 8. Károly magyar állampolgársága és községi illetősége tárgyában kelt tanácsi jelentéssel felterjesztett iratokat azzal küldöm vissza, hogy az 1889-ben Rojanoban született és a szülőknek 1892. évi márczius 24-én utólag kötött házassága által törvényesitett S. Károly, atyja S. Kálmán jogán magyar állampolgárnak tekintendő, még pedig születésének időpontjától kezdve, a mennyiben az utóházasság által törvényesitett gyermek ugy tekintetik, mintha eredetileg szüleinek törvényes házasságából született volna. Végül megjegyeztetik, hogy a nevezett magyar állampolgárságát az 1879. évi L. t.-cz. 31., illetve 32. §-a értelmében távollét által, mint kiskorú atyja révén pedig azért nem vesztette el, mert atyja távollétének folytonossága az által, hogy 1880-tól 1899. év végéig mint cs. és kir. közös hadseregbeli katona, később mint m. kir. honvéd és népfölkelő nyilvántartatott, állandóan megszakítást szenvedett. A fentiek értelmében tehát felhivom, hogy a nevezett illetőségének megállapítását az 1886. évi XXII. t.-cz. 5—17. §§-ai alapján a 18-ik §-ban megszabott eljárás szerint és az 1889. évi január hó 24-én 85,531/88 sz. a. kelt körrendelet szem előtt tartásával haladéktalanul eszközölje. Az atya állampolgárság-változása nem terjed ki a törvényesitett fiúra az esetben, ha a változás utóbbinak nagykorúsága idején következett be. A m. kir. belügyminiszter 1904. évi 27,899. sz. határozata: Az 1902. évi 35,623. sz. a. kelt rendelettel a magyar állam kötelékébe felvett S. József ide benyújtott kérvényében útmutatás adását és tárgyalás folyamatba tételét kérte a végből, hogy házasságának megkötése előtt született három fia törvényesitettetvén, a magyar állampolgárok közé felvétessenek. A kérvény elintézéséül értesitem alispán urat, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur S. József és D. Francziska szülők gyermekei tövóuyesitésének anyakönyvi feltüntetése iránt már intézkedett. A törvényesitő atya által 1902-ben honosítás utján szerzett magyar állampolgárság előlnevezett fiaira azonban nem terjed ki, mert azok az atya állampolgárság szerzése idején valamennyien már nagykorúak voltak, már pedig a törvényesitésnek a magyar jog értelmében a születés pillanatára visszaható ereje van. A jelzett fiuk tehát ugy tekintetnek, mintha az osztrák állampolgár törvényes gyermekei gyanánt születtek volna, s ezt az állampolgárságukat megtartották, mert törvényes származás esetén is az atyjuk részére kiállított honositási okirat ő reájuk nem terjedt volna ki. 1*