Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam II. kötet (Budapest, 1906)

— 119 Ha törvényhatóságokban, rendezett tanácsú városokban, kis- és nagyközségekben az alkalmazottak választásánál, daczára annak, hogy három, vagy ennél több egyén jelentkezett, a hármas kijelölés nem a fennálló törvényeinkben kifejezetten felsorolt okokból, hanem azért lett mellőzve, mert a jelentkezők ellen olyan okok forognak fenn, melyek miatt az illető állásra alkalmas voltuk a közszolgálat érdekeinek szempontjából egyébként alaposan kifogásolható, a választás nem semmisítendő meg. A m. kir. közigazgatási bíróság 1903. évben hozott 8. sz. döntvénye: A törvényhatóságokban, rendezett tanácsn városokban, kis- és nagyközségekben választás utján betöltendő tisztviselői, községi elöljárói, segédés kezelőszemélyzeti állásokra nézve ugy a törvényhatóságokról szóló 1880. évi XXI. t.-ez. 82. §-a, valamint a községekről szóló 188G. évi XXII. t.-ez. 77. §-a akként rendelkeznek, hogy minden állásra legalább három egyén jelölendő, s ettől eltérésnek csak akkor van helye, ha nem jelentkezik három kijelölhető egyén. A kijelölhető egyén alkalmas volta tekintetében. a fegyelmileg kétszer hivatalvesztésre Ítéltek eseteit kivéve, — a törvényhatóságokról szóló 1886. évi XXI. t.-cz. csak azt a rendelkezést foglalja magában, hogy a kijelölés a köztisztviselők minősítéséről szóló 1883. évi I. t.-cz. korlátai között történjék, mig a községekről szóló 1886. évi XXII. t.-cz. 74. §-a a külön minősítéshez kötött állásokra nézve a megfelelő minősítést írja elő, s 75. S-ában kifejezetten is felsorolja azokat az eseteket, melyek a községi elöljárói állásból való kizárás indokát képezik. Az utóbb emiitett törvényszakasz kizáró rendelkezésének azonban csak az az értelmezés adható, hogy az egyenkint felsorolt kizárási okok kényszerítő indokát kell hogy képezzék a kizárásnak, de nem jelentheti azt, hogy a felsorolt eseteken kivül nem foroghatnak fenn egyéb oly indokok, melyek miatt a jelölésből való kizárás jogosult. Magából a törvénynek abból a rendelkezéséből és kifejezéséből, hogy a törvényhatóságoknál csak azt szabja meg, hogy mik a jelölésnek előfeltételei, a községeknél pedig, hogy kik nem választhatók meg, de a kijelölés jogát egyébként nem korlátozza, s közelebbről nem is szabályozza, következik, hogy a törvényekben felsorolt kizárási okoknak csak feltétlenül tiltó jelentőség adható, de nem tulajdonitható az az értelem, hog}' ezeken kivül nem foroghat fenn ok a kijelölésnél való mellőzésre. Kétségtelenné teszi ezt az értelmezést az a körülmény, hogy a községi törvény, midőn a kizárási indokokat sorolja fel. egyáltalán nem terjeszkedik ki azokra az erkölcsi fogyatékokra, sőt azokra a testi fogyatkozásokra sem, a melyek fenforgása merőben kizárja azt, hogy az illető községi elöljárói áliásra alkalmaztassék. Másfelől a törvényhatóságokról szóló 1886. évi XXI. t.-cz., mely csak a köztisztviselők minősitéséröl szóló 1883. évi I t.-cz. határozmányait jelöli meg a jelölés korlátaiul, az állás betöltésére merőben képtelenné tevő testi fogyatkozásokat szintén nem említi, mig ellenben az erkölcsi fogyatékokra közvetve még különösebb súlyt is fektet, a mennyiben az 1883. évi I. t.-cz. 1. §-a általában kizárja azokat, a kik erkölcsi tekintetben alapos kifogás alá esnek. Általában a jelölhetés korlátait lehetetlen egyedül fennálló törvényeink kifejezett és közvetlen rendelkezéseire szorítanunk, mert a fennálló jogintézmények a hatályban levő összes jogszabályok szerves egészéből itélendők meg, s így kétségtelen, hogy más jogintézményekben, így a nyugdíjazásra vonatkozó rendelkezésben foglalt kizáró indokok is figyelembe vehető kizárási indokát képezhetik a jelölésnek. De ezeken az elméletből levont következtetéseken kivül az 1886. évi XXI. t.-cz. 82. §-ában s az 1886. évi XXII. t.-cz. 77. §-ában foglalt azok a rendelkezések, hogy a kijelölő választmányok a kijelölést indokolni nem kötelesek, határozottan a mellett szólanak, hogy a jelölési jog nem csupán negatív jelentőségű oly jog, mely annak