Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam II. kötet (Budapest, 1906)

4. Törvényhatósági háztartás. A vármegyei pótadók előírása, kezelése, könyvelése és a hátralékok kimutatása az 1904. évtől kezdve az állami adók módjára történik. A m. kir. pénzügyminiszternek 1908. évi 1.410. sz. határozata. Az alispánnak a törvényhatósági közutak felügyelete és ellenőrzése körül felmerülő utazási költségei utiátalánya terhére esnek, s a közúti alapot nem terhelik. A mennyiben az alispán ezen teendők végzésével maga helyett mást biz meg, a felmerülő költségek a közúti alapot csak azon esetben terhelik, ha az alispánnak a kiszállásban való akadályoztatása feltétlenül beigazolva van, s ha a helyettesitő kiküldött a közérdekben telj esitett utazás költségeinek felszámítására jogosult. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1903: évi 53,979. sz. határozata. Nincsen olyan törvényes rendelkezés, mely a vármegyei törvényhatósági pótadónak az 1883. évi XV. t.-cz. 9. s-ában megállapított általános viselési kötelezettsége alól a császári és királyi katonai hivatalnokokat mentességben részeltetné. A m. kir. közigazgatási bíróság 1903. évi 3921. sz. határozata: Az 1883. évi XV. t.-cz. 9. §-ában foglalt azzal az általános rendelkezéssel szemben, hogy a vármegyei törvényhatósági pótadó mindennemű egyenes állami adó után százalékban kivetendő, egyáltalában nem tartalmaz rendelkezést arra nézve, hogy az állami adók valamelyikét fizetők közül egyesek, vagy bizonyos állásban levők a vármegyei törvényhatósági pótadófizetés alól mentesek lennének, s így ezen pótadóra vonatkozólag a mentesség csak azokat illeti meg, kiknek ezt valamely más törvény megadja. A vármegyei törvényhatósági pótadó alóli mentességről egyedül az 1893. évi IV. t.-cz. 15. § a rendelkezik, a midőn az állami tisztviselők, altisztek és szolgák fizetésére, nyugdijára és ellátására kivetett állami adó utáni vármegyei törvényhatósági pótadónak fizetési kötelezettsége alól ezeket fölmenti. A császári és királyi közös, valamint a magyar királyi honvédség tisztjei, katonai hivatalnokai, s általában ugy a közös, mint a honvéd hadsereg katonai alkalmazottjaira azonban ezen 1893. évi IV. t.-cz. ki nem terjed, mit tanusit az 1902. évi XV. t.-cz., a mely az előbbinek 14. §-ában foglalt azt az intézkedését, miként az illetmény utáni adómentesség csakis a szolgálati dijjal terhelt részre terjed ki, a közös hadseregbeli és honvédségi katonai tisztviselőkre is kiterjesztette, de a 15. §-nak a pótadómentességre vonatkozó intézkedése ezekre az alkalmazottakra kiterjesztve nem lett, holott az 1900. évi VII. t.-cz. a midőn ezen adókedvezmény megszorítását az 1893. évi IV. t.-cz. hatálya alól a 21. §. a_é pontja szerint kivett állami alkalmazottakra kiterjesztette, ugyanakkor a 15. §-ban foglalt pótadómentességet is kiterjesztette ezekre az alkalmazottakra. Ezen idézett törvények rendelkezéseinek egybevetéséből kétségtelen, miként a császári és királyi katonai alkalmazottakra az 1893. évi IV. t.-cz., tehát ennek a 15. S-ában megadott pótadókedvezménynek hatálya ki nem terjed: továbbá kétségtelen, miként azok közé, kikre ezen pótadó alóli mentesség