Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam II. kötet (Budapest, 1906)

- 106 sére nem utasíthatja. Ebből önként következik, hogy a közigazgatási bizottságnak azon határozata ellen, melylyel az emiitett kivételes intézkedés életbeléptetésének javaslatba hozása iránt előterjesztett kérelemnek eleget nem tesz, felebbezésnek tuiajdonképen helye sincs, mert az a törvénynyel szemben eredmén3're nem vezethet. Olyan törvényhatósági városoknak, melyeknek főispánja más helyen székel, a közigazgatási bizottság és ennek a főispán elnöklete alatt álló albizottságai által hozott határozatok ellen a felebbvitelt a város polgármesterénél kell előterjeszteni. A m. kir. belügyminiszter 1902. évi 2619. sz. határozata. A Jogorvoslati Utasitás egyes rendelkezéseire vonatkozólag felvetett kérdésekre a következőkben válaszolok. 1. A törvényhatósági városok bizottságainak a városok javadalmait, vagyonát és gazdászatát, valamint a város kezelése alatt álló alapokat érdeklő határozatai csak az 1901. évi XX. t.-cz. 2. §-ában foglalt korlátozás alól vannak kivéve; a törvény most életbelépett első fejezetének összes egyéb rendelkezései, — tehát 15 napi egységes felébbviteli határidőre vonatkozó határozmányok is, — ezekre az ügyekre is kiterjednek, minthogy ezek igen természetesen szintén a közigazgatási ügyek sorába tartoznak. 2. A Jogorvoslati Utasitás 5. §-ának harmadik bekezdése, melyben a testületi szervezetű hatóságokhoz intézett felebbvitel előterjesztéséről van szó, nem tartalmazza a testületi hatóságoknak kimeritő felsorolását, hanem inkább csak példaként emliti az ily szervezetű hatóságok egyes nevezetesebb alakjait. Azokra a különböző testületekre tehát, melyek az Utasitás ezen pontjában nóvszerint nincsenek megemlitve, azt az általános szabályt kell alkalmazni, a mely szerint a felebbvitelt annál kell előterjeszteni, a ki az illető testületet kifelé képviseli. A közigazgatási bizottság erdészeti albizottsága, ügy szintén az 1881. évi XLI. t.-cz. 33. §-a értelmében alakitott kisajátítási bizottságot kifelé az illető bizottság elnöke képviselvén, a bizottsághatározatai ellen intézett felebbvitelt is ennél, s nem a főispánnál kell előterjeszteni. 3. Az 1881. évi XLI. t.-cz. 33. §-a alapján alakitott bizottság határozatai a törvény (>. §-ában foglalt szabály alól nincsenek kivéve, s igy az egységes felebbviteli határidő ezekre az ügyekre is kiterjed. Az idézett §-ban foglalt szabály alól a törvény egyáltalában nem tett kivételt, s az ez által elért rendkivüli egységesítés kétségkívül oly előnyöket nyújt, melyekkel szemben az egyes üg}rek körül esetleg jelentkező nehézségek alig vehetők számba. k Az az eljárás, hogy olyan törvényhatósági városokban, melyeknek főispánja más helyen székel, a közigazgatási bizottság, és ennek a főispán elnöklete alatt álló albizottságai által hozott határozatok ellen a felebbvitel a város polgármesterénél legyen előterjeszthető, mint a ki a főispánt a közigazgatási bizottság elnöki tisztében a törvény szerint egyébként is helyettesiti, nemcsak kifogás alá nem esik, hanem a felek helyzetének megkönnyitése szempontjából ajánlatos is. A közigazgatási bizottság kiutasitási és kitiltási ügyekben határozni nem illetékes. A letelepedési szándék bejelentésének elmulasztása a kiutasitásra törvényes okot nem képez. A m. kir. belügyminiszter 1901. évi 27,827. sz. határozata.