Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam I. kötet (Budapest, 1900)

— 70 latában hátráltatva lettek, az eredeti vízfolyás visszaállítása czéljából betömhessék. Ezen munkálat foganatosítása után K. Sándorné parttulajdouos a nevezett malomtulajdonosok ellen a hidalmási kir. járásbíróság, mint a kisebb polgári peres ügyekben eljárt bíróságnál birtokháboritás jogczimen pert indított, a mely perben a nevezett járásbíróság ítéletével alpereseket az általuk foganatosított betömésnek lebontására kötelezte és a lebontást végrehajtás utján eszközöltette is. A tényállás szerint idegen területen foganatosított olyan vizimunkálat megengedhetőségéről, vagyis olyan ügyről van szó, a melyről az 1885. évi XXIII. t.-cz. 42. §-a, valamint 184. §-ának 3. pontja rendelkeznek, és a melyben eljárnia most hivatkozott törvény 156. §-a értelmében a közigazgatási hatóságok illetékesek. (37,666/896. I. M. sz.) Esőviz-lefolyás helyreállítása iránti ügyben az eljárás a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. A m. kir. minisztertanácsnak 1899. évi július hó 5-én hozott határozata: Jelen ügyben az eljárás a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. Indokok: Az eljárást a közigazgatási hatóság hatáskörebe kellett utalni, mert a panasz tárgyát oly kérdés képezi, melynek elbírálására az 1885. évi XXIII. t.-cz. értelmében a közigazgatási hatóság illetékes. (78.297/899. B. M. sz.) r 11. Árva- és gyámügyekben. Hagyatéki ingatlannak kiskorúak nevében magánkézből eladásához való hozzájárulás az árvaszéknek, nem pedig a hagyatéki bíróságnak hatáskörébe tartozik. A m. kir. belügyminiszter 1897. évi 34,859. számú határozata : A néhai K. József hagyatéki ügyében özvegy K. József né, mint az érdekelt kiskorú örökösöknek természetes törvényes gyámja, az árvaszékhez folyamodványt nyújtott be, melyben a hagyatéki terheknek kifizetése czéljából a hagyatékhoz tartozó ingatlanok egy részének eladását kéri. Az árvaszék ezen folyamodványt az illetékes járásbírósághoz, mint hagyatéki bírósághoz áttette. A járásbíróság a folyamodványt az árvaszéknek visszaküldötte, mert a gyám részére a hagyatékhoz tartozó ingatlanok eladásához szükséges engedélynek megadása a gyámhatóság hatáskörébe tartozik. Az árvaszék azonban a folyamodványt, utalással az 1894. évi XVI. t.-cz. 94. és 95. §-aira, illetékes elintézés végett ismét a járásbírósághoz átküldötte, mire a járásbíróság az iratokat a felmerült hatásköri összeütközés eldöntése czéljából az igazságügyminiszter úrhoz felterjesztette. Az igazságügyminiszter ezen iratokat hozzám átküldvén, az árvaszéket következőkről értesítem: Az 1894. évi XVI. t.-cz. 95. §-a a hagyatéki ingatlanoknak árverés utján való eladásáról intézkedik, s igy az ezen ügyben felmerült kérdésre nem alkalmazható; a hivatkozott törvény 94. §-ából pedig kitűnik, hogy olyan esetekben, melyekben az örökösök a hagyatéki ingatlanokat magánkézből eladják, beleegyezhetik abba, hogy az örökhagyó nevéről közvetlenül a vevő tulajdonául bekebeleztessenek, és hogy az érdekeltek kérelmére a vevő tulajdonjogának bekebelezése végett a telekkönyvi hatóságot megkeresik.