Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam I. kötet (Budapest, 1900)

— 627 — a városba való bejövet alkalmával a vámtárgyat képező utat vagy hidat használták-e? 2. Vájjon a kijelölt trágyalerakó-helyhez való eljutás czéljából okvetlenül kellett-e a fogatoknak a város valamelyik vámvonalánál a városba bejönni, illetőleg a vámtárgyat képező utat használni? 3. Megjegyzem, hogy azon esetben, ha a kérdéses fogatok a városba való bejövetelnél a vám tárgyát képező utat vagy hidat nem használták, hanem csakis a városból való kimenetelnél érintették volna az utaknak egy kis részét, a bejövetel alkalmával pedig a vámtárgy érintése nélkül, a rendőrkapitány felvilágosító jelentésében említett s bár tilos mezei utat vették volna igénybe, akkor ezen fogatok vámfizetési kötelezettsége meg nem állapitható: mert ha valaki a vámtárgyat nem használja, még az esetben sem vámolható meg, ha valamely más ut igénybevételével azt elkerülni alkalma nyílik. A vámmentességet igénylő szállítmányoknak (fuvaroknak), valamint az ezt igénylő személyeknek külön-külön igazolványnyal kell birniok. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1895. évi 37.666. sz. rendelete : Az N. N. vámbérlő ellen vámmentes fuvarok megvámolása miatt folyamatba tett utrendőri kihágási ügyben hozott másodfokú ítéletet, mely szerint az elsőfokú ítélet jóváhagyásával N. N. hidvámbérlőt az 1890. évi I. t.-czikk 143. §-ába ütköző vámkihágás miatt pénzbüntetésre ítélte, a beszedett vámdijak visszatérítésére s a felmerült eljárási költségek viselésére kötelezte, s panaszlókat kártérítési keresetükkel polgári perre utasította, a vámbérlő felebbezése folytán felülvizsgálván, ezennel megváltoztatom, s N. N. vámbérlőt a terhére rótt kihágás és következményei, nevezetesen a pénzbüntetés, vámdijak visszafizetésére, valamint az eljárási költségek megfizetésére vonatkozó kötelezettség alól ezennel felmentem. Megváltoztatandó volt az ítélet, és felmentendő volt a vámbérlő a vámkihágás és annak következményei alól azért, mert az 1890. évi I. t.-cz. 99. §-a értelmében mindazon egyéneknek és mindazon szállítmányoknak, melyek a törvény idézett szakasza értelmében vámmentesek, megfelelő hivatalos igazolványnyal kell birniok, mihezképest vámbérlő teljesen jogszerűen vámolta meg panaszos vállalkozó azon fuvarjait, melyek az államuti híd építéséhez szükséges kőanyagot szállították, de az 1890. évi I. t.-cz. 99. §-ának 9. és 10. pontjain alapuló vámmentességi igényük bizonyítására szolgáló, a törvény értelmében minden egyes fogatra nézve kiállítandó hatósági igazolványnyal nem bírtak. A városokból és községekből kimenő fogatok és hajtott állatok a kövezetvám alól feltétlenül mentesek. A m. kir. kereskedelmügyi miniszter 1897. évi 67,871. sz. határozata. Az 1890. évi I. t.-cz. 99. §-ában megállapított törvényes vámmentességről szóló igazolvány kiállítására csupán az utrendőri hatóság, vagyis vármegyékben a főszolgabíró, városokban a rendőrkapitány illetékes. A kiállított igazolványok országos érvénynyel birnak. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1897. évi 34,707. sz. határozata. Az 1890. évi törvényczikk 99. §-ának 9. pontjában megjelölt anyagot szállító fuvarok részére biztosított vámmentességet az a körülmény nem érinti, hogy az anyagok vállalat utján szállíttatnak. A m. kir. közigazgatási bíróság 1899. évi 1109. sz. határozata. 40*