Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam I. kötet (Budapest, 1900)

szövegként van feltüntetve, s igy az mi joghatálylyal és érvénynyel sem birt. Minthogy tehát a szobán forgó halászjegyek sem hamisan nem készít­tettek, sem utólag meg nem hamisittattak, azok valódiaknak tekintendők; következőkép azoknak bárki által való használata az 1888. évi XIX. t.-ez. 64. §. e) pontjának rendelkezése alá nem eshetik. Kétségtelen azonban, hogy Sz. F. a neki egy-egy segédmunkása részére kiállított és kiszolgáltatott 3 halászjegygyei visszaélést követett el akkor, midőn ezen jegyeket nem az ő szolgálatában álló munkásoknak, hanem jogtalanul, — miként a főszolga­bíró előtt kivett vallomásából kiderül, — az ő szolgálatában nem álló 3-ik személynek adta, illetőleg azokra ruházta át, személyenkint 50 krtól 1 frtig terjedő ellenszolgáltatás mellett. Másrészt a jelen esetben bélyegcsonkitás esete sem forog fenn : mert miután azon egyének, kik a szóban forgó halász­jegyeket használták, illetve bitorolták, jogilag olybá tekintendők, mint akik személyükre nézve érvényes halászjegy nélkül halásztak, halászjegy hiányá­ban pedig nem létezhetett oly okirat, mely a bélyegkötelezettség alapjául szolgálhatott: a bélyegcsonkitás alapfeltételei a jelen esetben hiányoznak, s e miatt a büntetésnek azért sem volna helye, mert az a körülmény, hogy az illetők halászjegy vagyis bélyegköteles okirat nélkül gyakorolták a halá­szatot, önmagában is kihágást képez, és ez oknál fogva külön is pénzbün­tetés alá esik. Ezekhez képest tehát a fenforgó tényállás kizárólag a köz­igazgatási hatóságok illetékességéhez utalt kihágásként lévén elbírálható, a felterjesztett iratoknak idecsatolása mellett felhívom alispán urat, hogy az sz . . i alsó járás főszolgabíróját annak illetékes tárgyalására utasítsa. Azon körülmény, hogy a halászásra használt háJLó szemei a háló kijavítása által avagy használat közben a törvényes méretnél kisebbé váltak} a kihágás elbírálásánál elfogadható mentséget nem képezhet. A halászati törvény 66. S-a alapján pénzbüntetés csakis abban az esetben szabható ki, ha a törvény többi büntető szakaszaiban meg­határozott kihágási esetek egyike sem forog fenn. A m. kir. földmivelésügyi miniszter 1895. évi 83,510. sz. határozata: A H. A. és társai ellen folyamatba tett halászati kihágási ügyben másodfokban hozott ítéletét, mely szerint az elsőfokú ítélet helybenhagyá­sával H. A. és társai az 1888. évi XIX. t-cz. 8. és 23. §-aiba ütköző kihá­gások miatt ítéltettek, s egyúttal az elkobzott varsák szállítása dija fejében 4 frt 50 kr. megtérítésére köteleztettek, végül pedig az elkobzott 20 drb. varsa megsemmisítése elrendeltetett; felebbezés alapján felülvizsgálat alá vettem s ennek eredményéhez k 'pest azt oly változtatással, illetőleg helyes­bítéssel hagyom helyben, hogy vádlottakat az idézett törvény 66. §-ába ütköző kihágás vádja és következményei alól fölmentem, s hogy vádlottakat a jelzett törvény 23. §-ának b) pontjába ütköző kihágás miatt a 63. §. b) pontja alapján marasztalom el az itéletileg kiszabott pénzbüntetésben. Vád­lottak a halászati törvény 63. §-ának b) pontja alapján elmarasztalandók voltak, mert a tárgyalás alkalmával beismerték, hogy a törvényesen meg­határozott méretnél kisebb nyílású varsákkal halásztak, azon állításuk pedig, hogy ők A. J.-nak feles halászai, s 'a varsák is A. J. tulajdonát képezik, a most nevezett tagadása által megczáfoltatott; azon védekezésük pedig, hogy a varsák háló-szemei az ötszöri kátrányozás következtében lettek a törvényes méretnél kisebbek, elfogadható mentséget nem képezhet. A varsák meg­semmisítése a kihágási ügyekben való eljárást szabályozó 1880. évi 38.517 sz. a. kiadott belügyminiszteri utasítás 69. §. d) pontjának rendelkezése által indokolva van. Az ítélet részbeni megváltoztatásával vádlottak a többször 38*

Next

/
Thumbnails
Contents