Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam I. kötet (Budapest, 1900)

— 592 — igy a város kellő időben benyújtott bejelentésének figyelmen kivül hagyására nem szolgálhat indokul ama körülmény, hogy a város bejelentésében magát feleslegesen medertulajdonosnak is jelezte ; mert a medertulajdonos által gyakorolt halászati jog bejelentés tárgyát egyáltalán nem képezvén, a város kétségkivül nem ily jogot kivánt felesleges módon bejelenteni. Viszont a városnak 1895. évi beadványai, melyekben bejelentéseinek elintézését bizonyos felvilágosítások mellett sürgette, ujabb keletű bejelentéseknek egyáltalán nem voltak tekinthetők, hanem a város fent érintett téves bemondása alapján annak idején egyszerűen tudomásul vett bejelentések, a sürgető beadványok folytán egész helyesen vétettek újból elő és tárgyaltattak le a törvényben előirt módozatok mellett. A mi a felebbezésnek a határozatot érdemileg kifogásoló részét illeti, felebbezők vélt igényeik érvényesítésével a fent hivatkozott1 törvén}* 5. §-a értelmében a törvény rendes útjára voltak utasitandók. Halászati jog kezelése és értékesítése körül a külön érdekek érvényesülését a társulati kötelék nem akadályozhatja. A m. kir. földmivelésügyi miniszter 1897. évi 66.009. sz. határozata: Értesítem a közigazgatási bizottságot, hogy az országos halászati felügyelő által a vármegye alispánjához tett előterjesztésben foglaltak alapján, s a közigazgatási bizottság javaslatához képest, a Kőrös folyónak a Tiszába való ömlésétől a Fehér és Sebes-Kőrösök egyesüléséig terjedő szakaszát az 1888. évi XIX. t.-cz. 15. §-a értelmében oly vizterületnek nyilvánítom, melyen a halászat az idézett törvény 14. §-ának b) pontja értelmében társulati uton gyakorolható. A m. évi július hó 27-én megtartott ülésen Kun-Szent-Márton község, a mezőtúri felsőrészi közbirtokosság, a kisgyalui földbirtokosság, Mesterszállás község, és a mezőtúri alsó részi közbirtokosság által kifejezett azt a kérelmet, hogy a halászatot önállóan gyakorolhassák, figyelembe nem vettem, mert a hatósági szakértővel szemben nevezettek mivel sem bizonyították, bog}* a halászat önálló gyakorlása a törvényben meghatározott korlátok között a szomszéd birtokosok érdekeinek sérelme nélkül is okszerűen helyt foghat, jóllehet a többször emiitett törvény 14. §. a) és b) pontjainak összevetéséből 113'ilvánvaló, hogy a kérdés elbírálásánál egyedül ezen szempont irányadó. Megjegyzem továbbá, hogy a mennyiben a halászati jognak egyöntetű gyakorlását igénylő vízterületre, az összérdek követelményeinek megfelelő üzemterv megállapíttatik, a halászati jog kezelése és értékesítése körül, a külön érdekek érvényesülése kizártnak a társulati forma mellett sem tekinthető ; az önálló kezelés, illetőleg értékesítés részletei azonban a további eljárás során, avagy a társulat megalakulása után, ennek autonóm hatáskörében lesznek megállapitandók, a mikor is az érdekeltek vonatkozó igényeinek tárgyalására alkalom lesz. Halászati jogosítvány önállóan (elkülönítetten) csakis az esetre gyakorolható, ha annak ily gyakorlása által a szomszéd birtokosok érdekei nem sértetnek, s a közérdek szempontjából kifogás alá nem esik. Halászati társulatok keretében s a társulati üzemterv alapul vételével a halászati jog önálló gyakorlása szintén lehetséges, ehhez azonban a társulat hozzájárulása is szükséges. A m. kir. földmivelésügyi miniszter 1897. évi 41,056. sz. határozata: Tisza folyónak T., illetve H. község déli határától B..illetve A. község északi határáig terjedő szakaszán, a halászati jogtulajdonosoknak halászati társulattá