Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam I. kötet (Budapest, 1900)

- 584 — — mely fölött az 1885. évi XXIII. t.-cz. 10. §-a értelmében szabadon rendelkezik, — termelte a jeget; nem pedig a Rákos-patak vizének hatósági engedély nélkül való felhasználásával, mihez képest az alsófoku Ítéletekben minősített vizrendőri kihágás tényálladéka a jelen esetben egyáltalán, nem volt megállapítható. Ha a medertisztogatás hatóságilag megállapítva nincsen, a part-, illetve a mederbirtokos a tisztogatás elmulasztása miatt nem büntethető. A m. kir. földmivelésügyi miniszter 1895. évi 24.107. sz, határozata: A Cs. J. ellen folyamatba tett vizrendőri kihágási ügyben hozott másodfokú ítéletét felebbezés alapján felülvizsgálat alá vettem, s ennek eredményéhez képest azt oly változással, hogy vádlottat a reá kiszabott pénzbüntetés alól fölmentem, egyebekben helybenhagyom. Vádlott a pénzbüntetés alól fölmentendő volt, mert a kérdéses vízfolyásra nézve a tisztogatási kötelezettség az Ítélethozatalt megelőzőleg hatóságilag megállapítva nem volt, ennek hiányában pedig a parti, illetőleg mederbirtokos a törvény 40. §-ában előirt kötelességek nem teljesítése miatt nem büntethető. Minthogy pedig vádlott a terhére megállapított tisztogatási kötelezettséget nem kifogásolta, ezen kötelezettség a jelen rendőri eljárás során megállapítottnak tekintendő, s az Ítéletnek az a része, melylyel a vádlottat a medertisztításra végrehajtás terhe alatt kötelezi, végső fokban helybenhagyandó volt. Midőn a kihágási eljárás oly kötelezettségek elmulasztása miatt tétetik folyamatba, vagy a kihágás megállapítása oly kötelezettség tisztázásától függ, mely a vizjogi törvény átmeneti intézkedései alapján még rendezve nincs, ezen rendezés befejezéséig a kihágási eljárás függőben tartandó. A felebbezések korlátozására vonatkozó 1890. évi 2608. sz. alatt kibocsátott belügyminiszteri rendelet, a vizrendőri kihágási ügyekben nem alkalmazható. A m. kir. földmivelésügyi miniszter 1895. évi67,277. sz. a. kelt határozata: A J. N. és társa által B. város közönsége ellen folyamatba tett vizrendőri kihágási ügyben a végzésnek megsemmisítésével hozott másodfokú ítéletét felebbezés iolytán felülvizsgálat alá vettem, s ennek eredményéhez képest azt az elsőfokú ítélettel együtt megsemmisítem, s a kihágási eljárás felfüggesztése mellett az alispán urat, mint engedélyezési ügyekben elsőfokú hatóságot, a B. város tulajdonát képező t. i. malomjog gyakorlatának rendezésére, s ennek keretében engedélyokirat vagy régi gyakorlat alapján a múltra nézve érvényes fentartási kötelezettség mérvének megállapítására oly hozzáadással utasítom, hogy eljárásának befejezése és hozandó engedélyezési határozatának jogerőre emelkedése után az iratokat, az elsőfokú vizrendőri hatóságnak adja ki; ezen hatóságot pedig ujabb szabályszerű eljárásra s a kifejlendőkhöz képest uj ítélethozatalra kötelezem. A másodfokú ítélet ellen közbevetett felebbezést elutasító végzés megsemmisítendő volt, mert a belügyminiszternek a felebbezések korlátozására vonatkozólag 1890. évi 2608. sz. alatt kiadott rendelete, a vizrendőri kihágási ügyekre nem alkalmazható, mivel a vizjogi törvény 177. §-a értelmében felebbezésnek az elsőés másodfokú hatóságok egybehangzó határozatai ellen is helye van. Az elsőfokú Ítéletek megsemmisítendők voltak, mert az ítélkezés alapjául szolgáló 1894. évi szept. hó 4-én tartott tárgyaláson a kihágásnak sem alanyi, sem tárgyi tényálladéka meg nem állapíttatott, ennek hiányában pedig az ügyet érdemileg felülvizsgálni nem lehet; minthogy pedig a tárgyiratokból kitet-