Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam I. kötet (Budapest, 1900)

— 579 — 3. Hozzájárulás. Magánjogi szerződésből folyó medertisztogatási kötelezettségek megállapítása nem közigazgatási, hanem rendes birói útra tartozik. A m. kii", földmivelésügyi miniszter 1898. évi 65,178 sz. határozata. Vizjogi ügyekben érdekeltségi és hozzájárulási költségek csakis adatok alapján, különösen műszaki adatok alapján birálhatók el. A m. kir. közigazgatási bíróság 1898. évi 2739. sz. határozata : E bíróságnak a panaszolt határozatnak a költségviselésre vonatkozó részét hatályon kívül helyezni s az alispáni határozatnak ugyanerre vonatkozó részét hatályra emelni kellett némi módosítással azért, mert az alispáni határozat ellen felebbezők részéről általános és semmivel sem igazolt állításaik mellett egyetlen műszaki vagy más adat sem terjesztetett elő, mely a költségviselés, illetve a hozzájárulási aránymegállapitás alapját képező műszaki műveletet akár érdemi, akár alaki szempontból is megingathatná. Az özv. K. Mihályné és W. Ödön birtokrészleteit illetőleg azonban az ezen ítélet rendelkező részében foglaltak szerint kellett határozni, mert a vízszabályozási* költségek az érdekelt tulajdon terhét képezik. Valamely vizi munkálat terheihez kiki csak a haszon és érdekeltség arányában kötelezhető. A m. kir. közigazgatási bíróság 1898. évi 2284. sz. határozata: Az alispáni határozat 1. §-ának utolsó pontja szerint, az ősi és péthi vízduzzasztó és a péthi tápláló csatornához tartozó vízhasználati jogosítványok tulajdonosai jogot nyertek arra, hogy az ősi és péthi zúgók állandó jókarban tartásának költségeit minden év elmultával és igazolt elszámolás ellenében a v—i püspökségtől követelhessék. Az alispáni határozat indokolása elismeri, hogy e zúgok a v—i püspökségnek hasznot nem hajtanak, mégis, miután a püspöki javadalmak előbbi élvezői, a bemutatott leveleik s társulati jegyzőkönyvek szerint, a zugók fentartási terheit időnkint magukra vállalták, ezen terhet idézett határozatával a püspökségre hárította. Ezen alispáni határozat ellen a v—i püspökség l'elebbezést nyújtott be, főbb indokul azt hozván fel, hogy ha az előbbeni püspökök szerződésszerű kötelezettséget vállaltak volna is magukra, az csak saját személyüket terhelhette, nem pedig a püspökséget, mert ennek megterheléséhez a törvényileg s rendeletileg megállapított felsőbb jóváhagyás szükséges, a mi pedig a jelen esetben nem történt meg. A közigazgatási bizottság a felebbezés indokait helyesnek találván, az alispáni határozat felebbezett részét megváltoztatta, s azon okból, mert az egyházi javakat felsőbb hatósági jóváhagyás nélkül megterhelni nem szabad, a v—i püspökséget a zugók fentartására szóló kötelezettség alól felmentette, s a fentarási költségeket a csatornái érdekeltségre utalta. A társulat panasza ezen határozat ellen van benyújtva. A panaszirat egyszerűen hivatkozik a fentebb emiitett levelekre és társulati jegyzőkönyvekre, s a társulat valamint a püspökség közt 1830. évben létrejött compromissumra; részletesebb indokolásába azonban egyáltalában nem bocsátkozik. Ezért a kellőleg nem indokolt panasznak annál kevésbé lehetett helyt adni, mert a jelen ügy elbírálásánál irányadó az 1885. évi XXIII. t.-cz., nem pedig egy fel sem mutatható korábbi állítólagos compro37*