Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam I. kötet (Budapest, 1900)

— 578 — czölöpöket, s abba rakott füzfa-galyakat eltávolítsa, — nemkülönben házhelye mentén a mederparton általa beültetett összes, ugy régi, mint fiatal fűzfákat kivágja és a régi állapotot visszaállítsa: az elmarasztalt által törvényes időben beadott felebbezés folytán felülvizsgáltam, és ennek eredményéhez képest azt azzal a változtatással, illetőleg kiegészítéssel hagyom helyben, hogy a panaszlott a terhére rótt és fűzfáknak a V. patak partjára 1895. évi április havában eszközölt elültetése által az idézett t.-cz. 142. §-a ellen elkövetett kihágás vádja és következményei alól felmentem, ellenben panaszlottat a viz természetes lefolyásának a V. patak medrében eszközölt munkálatokkal történt megváltoztatása által, a többször idézett t.-cz. 42. §-a ellen elkövetett kihágásban vétkesnek mondom ki; végül panaszlottat házhelye mentén a patak partján ugy régi, mint fiatal fűzfák eltávolításának kötelezettsége alól felmentem. A panaszlott az 1885. évi XXIII. t.-cz. 142. §-a alapján terhére rótt kihágás vádja alól fölmentendő volt, mert a telke mentén a V. patak partján elültetett fűzfák a partnak a vízjogi törvény végrehajtására kiadott 45,689/85. számú rendelet 83. §-ában 3. pontjában megengedett védelmére szolgálnak, a miért panaszlottat ezek eltávolításának kötelezettsége alól is fel kellett menteni; azonban a másodfokú Ítélet kiegészitendő volt a panaszlottnak az 1885. évi XXIII. t.-czikk 42. §-ába ütköző kihágásban való elmarasztalásával, mely kihágás tényálladéka a helyszíni szemle alkalmával megállapított adatokból és a panaszlott vallomásából is kétséget kizárólag beigazolást nyert, mert a panaszlottnak az a védekezése, hogy a V. patak medrébe bevert czölöpök és az abba behányt galyak partjának az idézett t.-cz. 41. §-ában megengedett védelmére szolgáltak, — tekintettel arra, hogy ezen megengedett védekezés csak a part erősítésére, de nem a patak medrébe alkalmazott és a viz természetes lefolyását megváltoztató munkálatokra vonatkozhatik, figyelembe vehető nem volt. A rakpartdij fizetésének kötelezettsége nem az elhelyezett áru feldolgozóját, hanem az áru tulajdonosát terheli. A m. kii*, földmivelésügyi miniszter 1895. évi 45,426. sz. határozata: Az Sz. S. által G. testvérek ottani czég ellen rakpartdij megtérítése iránt folyamatba tett ügyben a másodfokú határozatot, mely szerint az elsőfokú polgármesteri határozat megváltoztatásával, a G. testvérek czéget a keresetbe vett rakpartdijnak, bélyegkiadásnak panaszos részére 8 nap alatt leendő megfizetésére kötelezte, a marasztalt czég részéről közbevetett felebbezés folytán felülvizsgálat alá vettem, s ennek eredményéhez képest azt akkép változtatom meg, hogy a G. testvérek czéget a terhükre rótt kötelezettség alul felmentem, ellenben a határozatilag megállapított rakpartdijnak és bélyegkiadásnak a panaszos részére 8 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett leendő megfizetésére V. J.-t kötelezem. Mert a rakpartdij fizetési kötelezettség nem az elhelyezett áru feldolgozóját, hanem az áru tulajdonosát terheli, ki az árut a rakparton elhelyezte, ezen körülményt pedig V. J. a tárgyalás folyamán önmaga beismerte. Önként értetvén, hogy a mennyiben az áru tulajdonosa és annak feldolgozója között a rakpartdij fizetésére nézve esetleg másnemű megállapodás jött létre, marasztalt a G. testvérek czég ellen visszkereseti joggal élhet.