Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. III. kötet (Budapest, 1895)

— 38 — behajtását csak ezen t.-cz. alapján, és pedig a 2. §-a szerint csakis a magyar korona országai területén létesült betegsegélyző pénztárakra szorítja, sőt még ezek közül is a törvény VIII., IX. és XV. fejezetében tárgyalt betegsegélyző pénztárak tekintetében csak bizonyos megszorításokkal; miből következtethetőleg a törvény 24. §-ában nyújtott kedvezmény oly jogkedvezményt képez, mely kiterjesztőleg nem, hanem csak szorosan magyarázandó; továbbá mert sem a szóban forgó törvényczikk, sem az annak alapján azóta kibocsátott rendeletek e jogkedvezménynek az ausztriai betegsegélyző pénztárakra a viszonosság alapján való alkalmazhatósága iránt nem intézkednek. Az adóbehajtási költségtéritvény a községi elöljáróságot nem egyetemleges3n, hanem csak pro rata terheli, és ha valamelyik elmarasztalt előljárósági tagtól be nem hajtható, másodsorban a község köteles azt megfizetni. A m. kir. pénzügyminiszter 1893. évi 5787. sz. határozata: A közigazgatási bizottság által hozott s P. P. sósujfalusi volt községi biró által megfelebbezett határozat megváltoztattatik s felebbező a volt beregszászi kir. adófelügyelő végzése alapján terhére irt 43 frt 38 kr adóbehajtási költségtéritmény még fedezetlen fele részének, vagyis 21 frt 69 krnak megfizetése alól felmentetik, mert P. P. az 1883. évi XLIV. t.-cz. 82. §-á szerint reá eső részletet a nagyszőllősi kir. adóhivatalnál befizetvén, a másik fele része, vagyis a még fedezetlen 21 frt 96 kr téritmény befizetésére az együttesen marasztalt S. J. volt körjegyző, illetve másodsorban a község mint jogi személy köteles. Minthogy pedig a bemutatott nemleges zálogolási jegyzőkönyvvel igazolva van, hogy a hátralékos összeg S. J. volt körjegyzőtől annak vagyontalansága miatt be nem hajtható, egyszersmind utasittatik a kir. pénzügyigazgatóság, hogy a kérdésben levő s még fedezetet nem nyert 21 frt 96 kr adóbehajtási költségtéritményt, 8. J. terhéről behajthatlanság folytán írassa le s annak 8. községtől leendő behajtása iránt haladéktalanul intézkedjék, figyelmeztetvén a község elöljáróságát a mulasztó közeg elleni viszkereseti jogára. Az 500 frton aluli nyugdijak kincstávi tartozások fejéban sem vonhatók végrehajtás alá. A m. kir. pénzügyminiszter 1893. évi 70,360. sz. rendelete: Meghagyom a pénzügyigazgatóságnak, miszerint M. I. x—i lakosnak a terhére nyilvántartott 40 frt italmérési illeték hátraléka fedezése czéljából letiltott évi 250 frt nyugdiját a végrehajtás alól azonnal oldja fel, meri a szóban forgó nyugdíj az 500 frtot meg nem haladván, a végrehajtási e'járásról szóló 1881. évi LX. t.-cz.-nek, a közadók kezeléséről szóló 1883. évi XLIV. t.-cz. 58. §-a által is fentartott 55. és 61. §-ai alapján végrehajtás alá nem vehető. Oly adózók, kik egy kir. adóhivatal kerületében egyik községben 100 forinton felül, másikban 100 frton alul vannak adóval megróva, összes adóikat a kir. adóhivatalnál fizethetik. A m. kir. pénzügyminiszter 1893. évi 4696. sz. határozata: Utóbbi időben felmerült esetek alkalmából értesítem a kir. pénzügyi".izgatóságot, hogy az 1878. évi ápril hó 14-én kelt «P. K.» 1878. évi Rohamának 14. számában megjelent 71,935, sz. körrendeletnek az a határozmá-